Boldog Oscar Arnulfo Romero vértanú emléknapja, akit az Eucharisztia bemutatása közben, az oltárnál öltek meg. A Fosse Ardeatine-i mészárlás emlékezete: 1944-ben e napon gyilkoltak meg a nácik Rómában 335 embert.
28Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” 29Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. 30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! 31A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” 32Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más. 33Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál.” 34Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” – mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Márk evangéliumának ez a része Jézus jeruzsálemi tartózkodásának egyik jelenetét írja le. A nép vezetőinek ellenséges hozzáállása egyre fenyegetőbbé válik. Egy írástudó viszont őszinte kérdéssel fordul Jézushoz: „Melyik az első a parancsok közül?”. Az írástudók általában a törvény jó ismerői, most azonban ő nem azért közelít a mesterhez, mert próbára akarja tenni, hanem mert meg akarja érteni tanítása lényegét. Jól teszi, mert senki sem lehet saját maga tanítója. Mindannyiunknak szükségünk van rá, hogy megkérdezzük az Úrtól, mi a Szentírás értelme az életünkben. Sajnos könnyen megfeledkezünk a Szentírás hallgatásáról és az imádságról, mert azt hisszük, nagyon jól tudjuk, mit tegyünk, hogyan éljünk. Ez az önelégültség bűne. Azt hisszük, boldogulunk Isten és az ő szava nélkül is. Ez az írástudó most itt áll előttünk, és a mi nevünkben is kérdezi Jézust: „Mi az evangélium lényege?” Jézus azt válaszolja, hogy az „első parancs” tartalma kettős: szeretni kell Istent és a felebarátot. Két egymástól elválaszthatatlan szeretet ez. Sőt, tulajdonképpen egyek, egyetlen szeretet. János apostol így ír erről: „aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát” (1Jn 4,20). Jézus maga az „első” parancs megtartásának legmagasztosabb példája. Mindenek felett szerette Istent, a saját életénél is jobban, és ugyanúgy mindenek felett szerette az embereket, a saját életénél is jobban. Az írástudó elégedett volt a válasszal, Jézus pedig azt mondta neki, hogy nem jár messze az Isten országától. Mi pedig még sokkal többet kaptunk, mint az az írástudó. Legalább azt tanuljuk meg tőle, hogy legyünk készek kérdezni és elfogadni, amit hallunk.
A
Szent Kereszt imádsága
