Lk
5,27–32. Máté, a vámos
meghívása
27Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” 28Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt. 29Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál. 30A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. „Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól. 31Jézus adott nekik feleletet: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”Ebben az evangéliumi szakaszban ismét azt látjuk, hogy Jézus kilép a házból. Minket is arra hív, hogy vele együtt lépjünk ki megszokásaink védőfalai közül, és ami a legfontosabb, ne önmagunkért, hanem másokért éljünk. Előttünk áll a nagy világ, városaink sokasága, a perifériák, amelyek gyakran továbbra is a szomorúság és az erőszak helyei. Ebben arra a vidékre hasonlítanak, ahol Jézus is járt. Ő azonban nem figyelmetlen, mint sokszor mi vagyunk. Hányszor járunk-kelünk úgy városaink utcáin, hogy gondjainkba feledkezünk és beletörődve elfogadjuk, hogy a világ olyan, amilyen. Az úton járás Jézus számára a másikkal való találkozást jelent, a felebarát megszabadítását a beletörődöttségből és szomorúságból. Aznap is az utat járja, amikor összefut Lévivel, a vámossal. A többi vámossal együtt Lévit is bűnösnek tartották, aki mondhatni nem alkalmas az evangélium befogadására. Jézus azonban senkiről nem gondolja, hogy nem alkalmas az evangélium befogadására, még a legnagyobb bűnösről sem. Amint észreveszi, azonnal magához hívja. A vámos pedig az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal feláll, otthagyja a vámszedő pultot és Jézus nyomába szegődik. Ha tanítványok akarunk lenni, nem az számít, hol vagyunk, hanem hogy készen állunk-e meghallgatni Jézust és követni őt. Miután Lévi felállt és tanítvánnyá vált, többé már nem az az ember, aki korábban volt. Szíve mélyén megváltozott. Ki is mutatja ezt: azt akarja, hogy barátai is (vámosok és bűnösök, akiket a farizeusok törvényei szerint mindenkinek kerülnie kellett volna) találkozzanak Jézussal, ahogyan ő találkozott vele. Ez a küldetése minden Jézus követőnek és tanítványnak. Különösen kedves evangéliumi jelenet ez Ferenc pápa számára, és pontosan jellemzi a tanítvány-létet. Lévi barátainak talán másoknál is nagyobb szükségük volt arra, hogy szeressék őket. Ezért érzik meg az Úr szeretetének szépségét, és köréje gyűlnek. Az ünnepi lakoma szépen kifejezi, milyen nagy öröm Jézus társaságában lenni. Valóban a szegényekhez és a bűnösökhöz jött el. Ők tudják is ezt. Lévi és a többi hozzá hasonló bűnös előttünk jár, hogy megmutassák nekünk, milyen készséges szívvel lehet az Úr köré gyűlni, és a megváltás örömében részesülni. Ők azok, akik a nagyböjti lelki út során emlékeztetnek minket: itt az ideje, hogy szívünk megtérjen Jézushoz, és kövessük őt a húsvét felé vezető úton.
