Szent
Cirillnek, Jeruzsálem püspökének emléknapja. Imádság
Jeruzsálemért és a Szentföld békéjéért.
Lk
15,1–3;11–32. Példabeszéd
a tékozló fiúról
1A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« 3Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:A megbocsátásról beszél nekünk ez az evangéliumi olvasmány, amely nagyböjti, Krisztus-követő utunk során szólít meg. Az evangéliumok gyakran említik, hogy Jézust nagy tömeg követi, főként betegek, bűnösök, elhagyatott emberek. Ez persze nem marad észrevétlen. Sőt, a farizeusok Jézus elleni vádaskodásának egyik oka éppen a bűnösökkel való különleges kapcsolata. Nem véletlen ez a kapcsolat: Jézus küldetésének része, vagy mondhatnánk, Isten képmásának egy jellemző vonása. Éppen ezért, amikor megvádolják a bűnösökkel való barátsága miatt, Jézus nem magáról beszél, hanem Istenről. Arról beszél, milyen Isten, hogyan cselekszik. A tékozló fiú példabeszédével is azt akarja megmutatni, hogyan viselkedik Isten. Éppen ezért a példabeszéd címe A tékozló fiú helyett inkább Az irgalmas Atya kellene, hogy legyen. A történet az apa szokatlan viselkedésére épül, nem pedig a fiú döntéseire. Az apa várja, hogy hazajöjjön a kisebbik fia, átölelhesse és ünnepelhessenek, mindannak ellenére, amit tett. De nem csak a kisebbik fiú kerül távol az apjától. A nagyobbik fiú is meglehetősen távol volt az apa határtalan irgalmasságától. A példabeszéd megmutatja az apa várakozását: várja, hogy hazatérjen a kisebbik fiú, és amint meglátja, elébe siet. Különleges dolog, hogy az idős ember fut a fiatal elé, aki elutasította, cserbenhagyta. A mi Istenünk azonban ilyen. Ő futva jön elénk, csak hogy újra vele legyünk. Ezt jelenti a keresztény megbocsátás: Istentől indul, még mielőtt bennünk akár csak megfoganna a megbánás. Tőlünk csupán azt kéri, fogadjuk el megbocsátását, ismerjük fel azt. Úgy is mondhatnánk, hogy a fiát átölelő apa képe a gyónás szentségének legtisztábban megfestett ikonja: Isten irgalmas ölelése. Olyan, mintha az apa nem tudna a gyermekei nélkül élni. Kimegy ezért a nagyobbik fiához is, aki nem akar bemenni a házba, és azt kéri tőle, ő is ölelje meg testvérét. Isten ilyen: mindig ő szeret elsőként, fut felénk, bűnösök felé, hogy átöleljen és megtanítson minket megölelni egymást. A nagyböjti idő alkalmas arra, hogy megéljük a megbocsátás gazdagságát és örömét, akár a gyónáson, akár a testvérekkel való kiengesztelődésen keresztül.
11»Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. 14Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. 16Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. 17Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. 18Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! 19Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’ 20Föl is kerekedett, és elment apjához.
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’ 22Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, 24mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.
25Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. 26Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. 27Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’ 28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. 29Ő azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.’ 31Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’«
Előesti
imádság
