Máté 18, 21-35. Példabeszéd a szívtelen adósról
21Akkor
odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem
testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”
22„Mondom
neked – felelte Jézus – nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23A
mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni
szolgáit. 24Amikor
elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer
talentummal tartozott neki. 25Mivel
nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el
feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy
fizessen. 26A
szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam,
s mindent megfizetek neked! 27Az
úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is
elengedte. 28Amikor
kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz
dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és
követelte: Add meg, amivel tartozol! 29A
másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent
visszafizetek neked! 30De
ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem
fizette tartozását. 31Amikor
a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek
és jelentették uruknak mind, ami történt. 32Az
úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga!
Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33Nem
kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én
megkönyörültem rajtad? – 34Ezzel
az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette
mind, amivel tartozott. 35Így
tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát
szívből felebarátjának.”
Péter
odamegy Jézushoz és megkérdezi tőle, hányszor kell megbocsátani.
Bizonyságot akar tenni készséges lelkületéről, ezért nagylelkű
ajánlatot is tesz mellé: hétszer. Olyan kérés ez, amely le akarja győzni a szemet szemért, fogat fogért ösztönös emberi reakcióját.
Péter mindenesetre készen áll arra, hogy az elvártnál jobban
elviselje, ha igazságtalanság éri. Jézus azonban úgy válaszol, hogy
mindenfajta mértéket eltöröl. Péter igyekezett meghatározni a
megbocsátás mértékét, ráadásul nagylelkűen, de Jézus még ezt
a mértéket is eltörli, nem véletlenül. A megbocsátás olyan,
mint a szeretet: határtalan, korlátlan. Jézus azt mondja Péternek
és a többi tanítványnak, hogy ne szabjanak határt a
megbocsátásnak: „nem hétszer, hanem hetvenhétszer", vagyis
mindahányszor. Csak így lehet hatástalanítani azt a mechanizmust,
amely az emberek miatt folyamatosan újratermeli a bűnt, a
megosztottságot, a bosszút. Péter meglepődését látva Jézus
elmondja a számadást végző király példabeszédét. Az egyik
szolgának hatalmas adóssága van: tízezer talentum (néhány
tízmilliárdnyi euró). A szolga olyan ígérgetésekbe bocsátkozik,
amelyeket nem tud majd betartani, és türelmet kér a királytól. A
király nagylelkűen eltörli az összes adósságát. El tudjuk
képzelni a szolga örömét. Szívét azonban a legkisebb mértékben sem hatotta meg a király határtalan irgalmassága. Ugyanolyan maradt, mint volt. Amikor találkozik egy másik szolgával, akinek kicsiny tartozása van feléje, ahelyett, hogy türelmet tanúsítana, ahogy azt a királytól kérte, még torkon is ragadja, majdnem megfojtja. Drámai végkifejlet ez: kemény,
gonosz szíve nem csupán az adósság elengedését tagadja meg,
hanem a legkeményebb büntetést méri ki. Aki engedi, hogy szíve
keménysége vezesse, azt saját keménysége bünteti majd meg.
Jézus e példabeszéddel emlékeztet minket arra, hogy Isten előtt
adósként állunk, és arra hív, hogy köszönjük meg az Úrnak
nagy irgalmát, amely mindent megbocsát. Őrködjünk saját életünk
felett, és igyekezzünk utánozni Isten irgalmasságát. Mert bizony
gyorsan megvédjük magunkat, ha kell, de mások kérése előtt
nehezen hajlunk meg. Jézus ezért mondatja velünk a Miatyánk imádságában: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." A most olvasott
példabeszéd segítségével megértjük, milyen komoly kérést
mondunk ki. Térjünk meg az Úrhoz és fogadjuk el irgalmasságát.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
