Lk
11,29–32. Az Emberfia jele
29Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. 31Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. 32A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Jézust nagy sokaság veszi körül. Igaz szavakra van
szükségük, amelyek megszabadítanak a félelmektől, szorongásoktól. Mint
akkoriban, úgy ma is oly sok ember keresi a biztonságot és a nyugalmat.
Természetesen jogos ez a keresés. Gyakran azonban oktalan, vagy alapvetően
hibás módon történik. Hiba például, ha a szegényeket és az elhagyatottakat
okoljuk a létbizonytalanságért, a nehézségekért. Megvannak az okok, és
figyelmesen fel kell tárnunk, mik azok. De az igazi létbizonytalanság – még ha
nem is könnyű észrevenni – talán abból a mélységes lelki magányból fakad, amely
mindannyiunk sajátja. Igen, egyedül vagyunk, nem érezzük, hogy szeretnek
minket, kívülről és belülről is behálóz az elveszettség érzése. Ezt a mély
magányosságot felerősíti az az alantas ösztön, amely mindannyiunkat arra
késztet, hogy csak saját magunkra gondoljunk, ne figyeljünk másokra. Ugyanakkor
igaz, hogy a mai nagyvárosok – a nagy Ninivéhez hasonlóan – mindenkinek
megnehezítették az életét. A létezés keményebbé és erőszakosabbá vált,
különösképpen a legszegényebbek számára. Városaink őrült ritmusa gyakran vezet
a testi és lelki egyensúly felbomlásához, szegénységhez, kirekesztéshez,
elkeseredéshez és szorongáshoz. Ezért könnyen elhisszük, hogy az erő, vagy
valami csodaszer majd megadja a biztonságot. Ezért keresünk valami „jelet”, valami
olyasmit, ami mágikus erejével megszabadít a szorongástól. De nem léteznek
mágikus egérutak, nem kell az ezotéria útjain járnunk. Inkább arra van szükség,
hogy városaink utcáin és terein hirdessük újra az evangéliumot, ahogyan Jónás
tette, aki bűnbánatot hirdetett Ninivének. Az evangélium pedig jóval értékesebb
Salamon bölcsességénél, jóval erősebb Jónás beszédénél. Az evangélium az igazi
erő, amellyel rendelkezünk, hogy emberibbé tegyük a városainkat, hogy a
konfliktusokat és erőszakot termelő élet sivárságát újra megtöltsük lélekkel.
Nekünk, keresztényeknek nagy felelősségünk, hogy megéljük és terjesszük az
evangéliumot.
Imádság a szentekkel
