Április 17.: húsvéthétfő

A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a békéért. 

Mt 28,8–15. Krisztus megjelenik az asszonyoknak

Húsvéti imádság

⁸Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
¹¹Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. ¹²Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, ¹³és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. ¹⁴Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” ¹⁵Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.

Az evangélium mintha még nem akarná, hogy eltávolodjunk a húsvéttól, ott marasztal minket a feltámadás napján. Máté beszámol róla, hogy Jézus odalép az asszonyok elé, akik sietnek haza a tanítványokhoz. Így szól hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak”. A mester azt akarja, hogy hirdessék a feltámadás evangéliumát, és hogy „testvérei” találkozzanak vele. Ez a meghívás minden tanítványnak szól. Minden nemzedéknek el kell mennie a maga Galileájába, hogy találkozzon a feltámadt Jézussal. 

Vannak, akik el akarják hallgattatni a húsvét üzenetét. Az evangélista elbeszéli, hogy a főpapokat megijesztette az őrök beszámolója. Lefizetik őket, azt kell hazudniuk, hogy mialatt aludtak, a tanítványok ellopták Jézus testét. Két egymással ellentétes tanúságtétel ez: a két szegény asszonyé a jóval hitelt érdemlőbb őrökével szemben. Különleges dolog ezt az evangéliumot hallgatni. A világ azt akarja, hogy a sír zárva maradjon, és hazugsághoz, megvesztegetéshez folyamodik, hogy ne terjedjen el a feltámadás híre. A gonosz fejedelme mindenre képes, hogy ne tudódjon ki az a felszabadító erejű üzenet, hogy az élet győzött a halál felett, a mások iránti szeretet győzelmet aratott az önszeretet felett. Innentől kezdve bárkit, aki ezt hirdeti, királyok és bírák elé hurcolhatnak, hogy elítéljék. 

A világban jelen van a halál kultúrája, már az ember első életéveiben megjelenik, amikor arra nevelik a gyerekeket, hogy legyenek önzőek és csak magukra gondoljanak. Később ez azután oda vezet, hogy az emberek megvetéssel tekintenek mások, a szenvedők életére. A halál kultúrája elkábítja, elállatiasítja, eltompítja az élőket, hogy őt szolgálják; mintegy felhatalmazza az embert a halállal való kereskedésre: elrejti az ételt az éhezők elől, kábítószert ad a céltalanul tengődőknek, fegyvereket ad el a haragosoknak. És emberek halnak meg, a föld oly sok részén, oly sokféleképpen, és azt hiszik, különféle okok miatt. Holott mindez ugyanabból a tervből fakad: a halál kultúrájának tervéből, amely azt akarja, hogy az emberek ifjúságuktól kezdve ostobák és önzők, ezáltal pedig e kultúra rabszolgái legyenek. 

A megfélemlítés és a megvesztegetés el akarja hallgattatni az élet evangéliumát: Jézus Urunkat nem tudták elhallgattatni, ezért megölték. A tanítványait is el akarják hallgattatni. Ne féljetek! A vezetők cselszövésének legyőzéséhez elég két szegény asszony, aki mindenben az evangéliumnak engedelmeskedik. 

Imádság a békéért