Április 24., hétfő

Az örmény egyház ma emlékezik meg az első világháború alatt elszenvedett népirtásról, amelyben több mint egymillió örményt öltek meg.

Jn 3,1–8. Vízből és Szentlélekből születni


1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. 2Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” 3Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” 4Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” 5Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 6Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 7Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”
A húsvéti időben a liturgia most János evangéliumának harmadik fejezetét nyitja meg előttünk, és Nikodémust állítja elénk, aki a főtanács tekintélyes tagja, istenfélő és előítéletektől mentes ember. A szenvedéstörténetben is szerepelt: úgy fejezte ki Jézus iránti tiszteletét, hogy méltó módon eltemette. János evangélista leírja első találkozását a fiatal názáreti tanítóval. Nikodémus szívében mély tiszteletet érzett Jézus iránt, de félt attól, hogy mások előtt is kinyilvánítsa. Ezért úgy döntött, éjjel találkozik vele. Az evangéliumból nem derül ki, mit akart kérdezni tőle. Az biztos, hogy vallásos tiszteletet érzett az „Istentől jött” fiatal tanító iránt: Jézus tettei ámulattal töltik el, és mindjárt ki is fejezi csodálatát. Jézus azonban szinte félbeszakítja, megelőlegezi Nikodémus kérdését, és kijelenti, hogy az üdvösség elengedhetetlen feltétele az, hogy az ember „odaföntről” szülessen újjá. Nikodémus, akit talán kicsit bosszantanak Jézus szavai, így válaszol: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg?” Jézus nem azt mondja, mennyi mindent kell végbevinni, nem beszél arról, mennyi előírást kell betartani. Arról beszél, hogy teljes egészében, gyökerestül meg kell változtatnunk az életünket. Újjászületni nem azt jelenti, hogy még több dolgot vigyünk végbe, vagy valamit másképpen gondoljunk. Újjászületni azt jelenti, hogy szívünkbe fogadjuk Isten Szentlelkét, aki újrateremti életünket. A Lélek fuvallata átformálja a szíveket, olyan szeretetteljes és bátor szívet formál belőlük, amilyet korábban el sem tudtunk volna képzelni. Ezekiel próféta így ír erről: „Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek” (Ez 11,19–20). Azon az éjszakán a próféta szavai testté váltak az idős farizeusban, új életenergiát adtak neki: Jézus tanítványává lett.

Imádság a szegényekért