Izraelben ez a holokauszt
emléknapja, amikor arra emlékeznek, hogy a nácik a második világháborúban zsidó
népirtást követtek el.
Jn 3,31–36. Az Atya szereti a Fiút,
s mindent a kezébe adott
31Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött, 32azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki. 33Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó. 34Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja. 35Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott. 36Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”
Ez az evangéliumi szakasz Jézus
és Nikodémus beszélgetésének folytatása, és ismét a Jézusba vetett hit központi
jelentőségét emeli ki. Jézus arra kéri Nikodémust, hogy emelje fel tekintetét a
földi dolgokról, meggyökeresedett szokásairól, beleértve a vallásos
meggyőződéseit is, és forduljon az ég felé. Az evangélium erre hív minket is,
akik gyakran ragaszkodunk hétköznapi, lusta életünkhöz, beletörődünk a szomorú
jelenbe és nem látunk reményt sem a magunk, sem mások jövőjét illetően. A
Nikodémushoz intézett szavak arra szólítanak fel, hogy emeljük Jézusra
tekintetünket: ő az, aki „aki felülről jön”, és aki „mindenkinek fölötte van”.
Jézus az igazi remény számunkra és a világ számára. Leszállt az égből, hogy
mellettünk legyen, és beszéljen nekünk a mennyei Atyához egyedülálló módon
kapcsolódó életéről. „Ő” – mondja magáról harmadik személyben – „azt tanúsítja,
amit látott és hallott”. Feltárja magának Istennek a misztériumát, amely
egyébként kifürkészhetetlen titok az ember számára. A Fiú küldetése Isten
misztériumának kinyilatkoztatása. Nem azért jött, hogy saját maga érvényesüljön
vagy személyes terveit vigye végbe, ahogy mivelünk az oly gyakran megesik.
Jézus azért szállt le a mennyből, hogy elhozza az embereknek „Isten szavait”,
és nekünk ajándékozza a Szentlelket, mert ő „nem méri szűken a Lelket”. Ezért
kell tisztelettel és odaadással közelednünk a Szentíráshoz, amely „Isten
szavait” tartalmazza. A meghívás minden napra szól: olvassuk ezeket a szavakat
és elmélkedjünk róluk, tegyük magunkévá őket! A Biblia nem olyan könyv
számunkra, mint a többi. Ezért kell kinyitnunk, hagyva, hogy az a Lélek
vezessen minket, akit az Úr nem mér szűken. A Szentírás szavait ezért ne puszta
kíváncsiságból olvassuk, hanem úgy, hogy elérjenek a szívünkhöz, és segítsenek
megváltoztatni életünket. A „Fiúban hinni” ezt jelenti: úgy hordozzuk szívünkben
az evangéliumot, mint üdvözülésünk szavát. Ezért aki hallgatja és megőrzi
szívében, „örökké él”.
Imádság az Egyházért
