Jn
7,40–53. Vita
Jézus származásáról
40E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: „Valóban ez a Próféta!” 41Mások meg: „Ő a Messiás!” De voltak, akik így vélekedtek: „Hát jöhet a Messiás Galileából? 42Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie.” 43Így szakadás támadt miatta a nép közt. 44Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet. 45A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” 46A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” 47Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: „Csak nem vezetett titeket is félre? 48Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül? 49Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” 50Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik: 51„Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” 52De azt mondták neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta.” 53Ezután mindnyájan hazamentek.
Ez a jelenet továbbra is a jeruzsálemi templomban játszódik, a sátoros ünnepen, miközben Jézus ellenfeleivel küldetéséről vitázik. Az evangélista leírja a különféle reakciókat, ahogy az emberek Jézus szavait fogadták. Néhányan csodálják és prófétának ismerik el, mások még azt is elhiszik, hogy ő a messiás. Mindenestre vita kerekedik közöttük. Az evangélium ugyanis mindig megoszt: vannak, akik elfogadják, és vannak, akik nem. Ez a megosztás olykor a szívünkön belül is jelentkezik: amikor érezzük ugyan e szavak nagyszerűségét, de lustaságból, kevélységből, vagy azért, mert túlzottan sokat kívánnak, ellenállunk. Azon a napon a templomban ehhez hasonló vita robbant ki. Jézus szava azonban olyannyira tekintélyes volt, hogy senki nem mer kezet emelni rá. Ott voltak az őrök is, akiknek el kellett volna fogniuk. Ám miután meghallgatták, nem volt hozzá bátorságuk. A farizeusok számon kérték rajtuk, miért nem fogták el Jézust, amire ők így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél”. Isten szava erős. Persze, „gyenge” erő, mégis erősebb az emberek fegyvereinél. Ebben az értelemben írja a fogságba vetett Pál apostol Timóteusnak: „az Isten szava nincs megbilincselve” (2Tim 2,9). Ereje abban van, hogy olyan szeretetet mutat fel, amely nem ismer határokat, amely arra tanít, hogy jobban szeressük a többi embert önmagunknál. Soha nem hallottak még ehhez hasonló szavakat. Senki nem tanította eddig, hogy az igazi boldogok a szegények, az erőszaktól mentesek, a szelídek, a béke és az igazságosság megteremtői. Az egész evangéliumot ez a szeretet hatja át. A farizeusok közül egyedül Nikodémus – aki hosszasan beszélgetett Jézussal – száll szembe a többiek vakságával. A farizeusok azonban őt is megfeddik. Szemük véglegesen vak volt, szívük pedig már megkeményedett. Még az egyértelmű bizonyosság előtt sem adják fel elképzeléseiket. Csak az tudja kinyitni a szemét és szívét e rendkívüli mester előtt, aki Nikodémushoz hasonlóan folytonosan hallgatja Jézus szavát.
Előesti
imádság
