Jn
21,1–14. Jézus megjelenik a tónál
1Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 2Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. 4Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. 5Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. 6Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. 8A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. 10Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” 11Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. 13Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Az
apostolok, akik elhagyták hálóikat, hogy emberhalászok legyenek
(Lk 5,10), ismét halakat fognak. Amikor Jézus megjelenik, nem
ismerik fel, és megismétlődik a korábbi jelenet. Most is hiába
halásztak egész éjjel. Ilyen a terméketlen munka, a hiábavaló
gondolatok, aggodalmak, idegeskedés. Az evangélium világossága
nélkül nehéz úgy fáradozni, hogy munkánk gyümölcsöt hozzon.
A felénk közeledő Jézussal azonban pirkad az új nap hajnala. Ő
a Feltámadt Úr, de a tanítványok nem vették észre, nem ismerték
fel. Fáradtak és érthető módon elvesztették bizalmukat, mégis
engedelmeskednek és kivetik hálójukat a másik oldalra. Talán
ebben a hangban visszhangzik számukra az a másik, amelyet három
éven át hallgattak, és amely annyira vonzotta őket. Nem hiszik,
hogy az a hang szólhat még hozzájuk. Talán ösztönösen
engedelmeskednek és vetik ki hálójukat. Szép ez az ösztönös
cselekedet, amely abból fakad, hogy hozzászoktak az evangélium
hallgatásához. Nagyon sok halat fognak, minden elképzelésüket
felülmúlja. Most már felismerik az Urat. Az evangélium megnyitja
szemüket és szívüket. Talán most jobban megértik, amit Jézus
régebben mondott nekik: „…nélkülem semmit sem tehettek” (Jn
15,5). Csak az Úrral lehetséges a lehetetlen. És a tanítvány,
akit Jézus kedvelt, megérti ezt. Felismeri az Urat, és rögtön
meg is mondja Péternek, aki örömében beugrik a tengerbe, hogy
odaússzon Jézushoz. A parton a tanítványok újra megélik a
mesterrel való közösséget. Jézus már előkészítette nekik az
izzó parazsat, és várja a csodálatos halfogásból származó
halat. A Feltámadt Úr az övéivel eszik. Az evangélista szavai a kenyérszaporításra és az eucharisztia alapítására emlékeztetnek. Valóban az eucharisztia, a szentmise ünneplése az a hely, ahol a tanítványok közössége épül, ahol megsokszorozódik a szeretet.
Húsvéti
imádság
