Április 7., péntek

Emlékezzünk az 1994-es ruandai népirtásra
Jn 10,3142. Jézus Isten Fiának nevezi magát

31A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – 33felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” 34Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 36akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 38De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” 39Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
40Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. 41Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.” 42És sokan hittek benne.
A gyűlöletre és a megkövezési kísérletre, amelyet az Evangélium hirdetése vált ki a tömegből, Jézus annak a nyugalmával válaszol, aki a mennyei Atya akaratát teljesíti. Így szól azokhoz, akik meg akarják kövezni: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” A zsidók azzal vágnak vissza, hogy kemény fellépésük oka nem Jézus valamilyen helytelen cselekedetében, hanem abban a tűrhetetlen, valóban káromló állításában keresendő, hogy Istennek mondja magát. Mennyire máshogy reagáltak azok a szegények és elesettek, akiken Jézus segített és gyógyította őket, akik követték őt és hallgatták tanítását. Megértették ugyanis, hogy ilyen hatalmas szeretet egyedül Istentől eredhet. Aki azonban gőgösen és ridegen tekint az evangéliumra és a belőle fakadó tettekre, megmarad vakságában. A legkézenfekvőbb ellenvetéssel mondtak nemet a hallgatóságot is bevonó szeretetre: „Az nem lehet, hogy az üdvösség az Evangéliumból, az Egyház gyöngeségéből, a tanítványok alázatos tanúságtételéből jöjjön.” A Jézus elleni vád valódi értelme: „Ember létedre Istenné teszed magadat!” Igen, Jézus valóságos ember, de valóságos Isten is. Jézus misztériuma ez, amit az Evangélium kinyilatkoztat nekünk. Ebben a misztériumban osztozik az egyház is, amely egyszerre ember és Isten műve is. Pál apostol Krisztus testének nevezi. Az egyház, a szentségek és az evangélium hirdetése által mindannyian közvetlen kapcsolatba kerülünk Istennel. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy az egyház Krisztus műve, sőt, a teste, amely örökké él. A keresztény közösség Jézus jelenlétének szentsége, az Ő jele a történelemben. Ezek a kijelentések nemcsak, hogy nem térítik jobb belátásra a zsidókat, hanem még inkább megerősítik őket szándékukban, hogy elfogják Jézust. Ő azonban elmenekül előlük. János evangélista hangsúlyozni akarja, hogy nem ellenségei fogják el Jézust, hanem ő maga adja a kezükre önmagát. Szeretetből. Egyelőre azonban elmegy onnan, és arra a vidékre vonult vissza, ahol János keresztelt. Ott rengetegen keresték fel és hallgatták szavait.
A Szent Kereszt imádsága