Azokra
emlékezünk, akik az Evangéliumért vállalták a mártírhalált.
Jn
12,1-11. A betániai megkenés
1Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.
2Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« 6Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. 8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.« 9A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, 11mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
János evangéliuma a Márta, Mária és Lázár házában tartott vacsora elbeszélésével kezdi Jézus szenvedéstörténetének leírását. Jézus nagyon szerette ezt a családot. Barátai háza a megpihenés és a vigasztalás helyévé válik Jézus számára a farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések nehéz napjaiban. Már csak hat nap van hátra Húsvétig – ahogy nekünk is – és Jézus ismét náluk vacsorázik. Itt van Lázár is, akit Jézus nemsokkal azelőtt támasztott fel. Az evangélium elbeszéli, hogy a vacsora alatt Mária egyszer csak felkel, Jézushoz megy, a lábához térdel, megkeni olajjal, aztán megtörli hajával. A ház megtelik az illattal. Lehet, hogy ez a cselekedet Mária szeretettel teli háláját mutatja, amiért Jézus visszaadta testvére életét. Tele van szeretettel. Mária egyáltalán nem törődik azzal, hogy esetleg pazarlást követ el; számára egyetlen dolog számít: szereti azt a prófétát, aki visszaadta testvérét és aki olyan gyengéd szeretettel szereti egész családjukat. Júdásnak más gondolatai vannak. Számára ez a szeretetteljes gesztus csupán haszontalan pazarlás: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” – háborog fennhangon. Júdás érdeklődése – amint az evangélista meg is jegyzi – valójában a pénzre, vagy még inkább saját nyereségére irányul, nem a szegényekre. Elvakította a kapzsiság. Jézus nem késlekedik a válasszal és így szól: „Hagyj békét neki!”. Azt akarja, hogy Mária folytassa szeretettel teli gesztusát, hiszen az az olaj a kenetet elővételezte, amellyel testét a temetés előtt hintik majd meg. Aztán hozzáteszi: „Szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek”. Nem sokkal ezután kezdődik keresztútja, amely haláláig vezet. Mária az egyetlen mindannyiuk közül, aki megértette, hogy Jézust nemsokára halálra adják, ezért – ahogy minden haldoklónak – arra van szüksége, hogy különösen is szeressék és közel legyenek hozzá. Ez az asszony, aki hagyta, hogy magával ragadja Jézus szeretete, arra tanít minket, hogyan maradjunk ezekben a napokban Jézus mellett, és hogyan legyünk a gyengék és a betegek közelében mindennap, különösen is az idősek mellett, főleg amikor testük meggyengül és gyengéd ápolásra, „olajra” is szüksége van. Ez a végtelenül gyengéd és szeretetteli gesztus, amely egyszerű és konkrét mozdulatokból áll, az üdvösség útját jelképezi: ha a szegények, gyengék és idősek mellett maradunk, Jézus mellett vagyunk. Ezért teszi hozzá Jézus: „Szegények mindenkor lesznek veletek”. Ők elmondhatják nekünk, mekkora szükségük van a barátság és a szeretet olajára. Boldogok vagyunk – és ők is –, ha bennünk is megvan Mária gyöngédsége és bátorsága!
Imádság
a szegényekkel
