Mt 26,14–25. Jaj az árulónak!
14Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, 15és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.17A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” 18Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” 19A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. 20Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 21Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” 22Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 23„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. 24„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” 25Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta.
Júdás árulásának elbeszélése mindig fájdalmat
ébreszt és zavarba hoz. Micsoda különbség Máriához képest, aki öt nappal
korábban értékes olajjal kente meg Jézus lábát! Júdás odáig meg, hogy harminc
ezüstért eladja mesterét, ez volt a rabszolgák megváltásának ára. Mennyi
keserűség van a mai evangélium bevezető szavaiban: „egy a Tizenkettő közül”!
Igen, egy a legszorosabb barátai közül. Valaki, akit Jézus kiválasztott,
szeretett és nevelt, és akit oltalmazott is az ellenséges támadásokkal szemben.
Most azonban ő lesz az, aki elárulja nekik. Júdás hagyta, hogy szívét
fokozatosan elcsábítsa a gazdagság, növekedjék a távolság közte és a mester
között, egészen az árulás gondolatáig és megvalósításáig. Jézus egyébiránt
világosan megmondta: nem lehet az Istennek is és a Mammonnak is szolgálni (Mt
6,24). Júdás végül a Mammont választotta. Erre az útra lépett. De a történet
vége merőben más, mint ahogy az elején elképzelte. Júdás szorongása talán pont
az a körüli aggodalmakkal kezdődött, hogy módot és alkalmat találjon Jézus
„átadására”. Most pedig közeleg az alkalom, egybe fog esni a húsvéttal, amikor
az egyiptomi szolgaságból való szabadulás emlékére feláldozták a bárányt. Jézus
jól tudja, mi vár rá azon a húsvéton, ezért is mondja: „Közel az időm”. Megkéri
tanítványait, hogy készítsék el a húsvéti vacsorát, a báránylakomát. Ezzel a
döntésével Jézus jelzi, hogy valójában nem Júdás „adja át” a főpapoknak. Éppen
ellenkezőleg: ő maga „adja magát” halálra az emberek iránti szeretetből.
Otthagyhatná Jeruzsálemet, visszavonulhatna valami elhagyatott helyre. Egészen
biztosan elkerülné az elfogatást. De nem teszi. Jeruzsálemben marad. És annak
az éjszakának az előestéjén, amikor Isten kiszabadítja népét az egyiptomi
szolgaságból, Jézus úgy dönt, hogy elfogyasztja azt a vacsorát, amellyel a
zsidók Isten döntésére emlékeznek, hogy újra birtokba veszi népét. Miközben a
tanítványok az asztalnál ülnek, Jézus megtöri az örömteli hangulatot, amellyel
ekkor ünnepelni szokás, és nyíltan beszél arról az árulásról, amely körülötte
készülődik. Bejelenti, de nem akadályozza meg. Ő nem akar elmenekülni. Ő csak a
szeretetet akarja. A Szentírás szavaival ő is elmondhatná: „Nem a bűnös halálát
akarom, hanem hogy megtérjen és éljen”. A szeretet kérdése, amelyet Jézus ezen
az éjszakán feltesz, ott cseng minden tanítvány fülében, sőt minden emberében:
Jézus szenvedése nem ért véget. Mindenekelőtt a szegények, az elesettek, a
magányosok, az elítéltek részéről tör föl a szeretet-igény, azok részéről,
akiknek életét gyötri a gonoszság. Mindannyiunknak ügyelnünk kell, hogy elűzzük
magunktól az árulás ösztönét, amely ott van mindannyiunk szívében. Azon az
éjszakán Júdás sem átallotta feltenni a kérdést, hogy a többiek elől elfedje
szándékát: „Csak nem én vagyok az, mester?”. Gondolkodjunk el árulásainkon! Ne
azért, hogy összeroppantsanak, hanem hogy még szorosabban kapcsolódjunk
Jézushoz, aki újra és újra vállára veszi a világ bűneit. A mienket is.
Imádság a szentekkel
