Jn 8,31–42. Ha a Fiú szabaddá tesz
benneteket, szabadok lesztek
31Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: »Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, 32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.« 33Azok azt felelték neki: »Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy ‘szabadok lesztek’?« 34Jézus így szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. 35De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. 36Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. 37Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. 38Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.« 39Azt felelték neki: »A mi atyánk Ábrahám!« Jézus azt mondta nekik: »Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. 40De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. 41Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.« Erre azt mondták neki: »Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!« 42Jézus így szólt hozzájuk: »Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Ezt az
evangéliumi szakaszt annak a feszültségnek a tükrében kell értelmezni, amely
Jézus első tanítványai és a zsidók között keletkezett. Az első keresztények
számára nehéz próbatételt jelentett azoknak a zsidóknak az ellenségessége, akik
a mózesi törvény kizárólagos letéteményeseinek vallották magukat. János
evangélista emlékezteti a tanítványokat: maradjanak meg Jézus Igéjében, azaz ne
csak hallgassák, hanem legyenek hűségesek hozzá, lakjanak benne, mintha ez a
szó lenne az otthonuk. Valóban: az ajándékul kapott Szó, ha hűségesen
hallgatjuk, a keresztény ember igazi otthona. Életét valósággal magába fogadja,
körülveszi az evangélium. A keresztény szabadság pedig nem más, mint az
evangélium követése. Az evangélium édes igája szabadít meg az önszeretet
láncaitól. A szabadság nem valamiféle törvényből vagy az akaraterőből fakad,
nem is hovatartozás kérdése, még ha Ábrahám törzséhez tartoznánk is. A
szabadság nem egyéb, mint hogy az ember egész életével Jézushoz csatlakozik.
Ennek az igehirdetésnek a hallatán a zsidók fellázadtak Jézus ellen, mert ezzel
rabszolgának nevezte őket. A rabszolga is lehet beképzelt a maga módján, amikor
tagadja saját szolgaságát. A szolgaság ugyanis kényelmes: megkíméli az embert a
felelősségtől és a helyes út keresésének fáradságától. „Az igazság szabaddá
tesz titeket” – mondja Jézus. Vagyis ha az evangélium fényénél látjuk magunkat,
azaz felismerjük szegénységünket, gyöngeségünket, gyarlóságunkat, akkor
találkozhatunk az Úrral, mint jóságos és erős atyánkkal, aki megszabadít a
gonosztól. Attól még nem leszünk valóban Ábrahám gyermekei, hogy annak mondjuk
magunkat. Az igazi fiúság, amely Isten családjává és barátaivá tesz minket,
abból fakad, ha az Atya tetteit visszük végbe – mondja Jézus. Nem jut be
mindenki a mennyek országába, aki azt mondogatja: „Uram, Uram!”, hanem csak az,
aki az ő szavára építi az életét.
Imádság a szentekkel
