A
Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.
Jn
8,1–11. A
házasságtörő asszony bocsánatot nyer
1Jézus
kiment az Olajfák hegyére, 2majd
kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s
ő leült és tanította őket. 3Az
írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt
vittek eléje. Odaállították középre, 4és
így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt
házasságtörésen érték. 5Mózes
azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát
te mit mondasz?” 6Ezt
azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus
lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. 7De
tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” 8Aztán
újra lehajolt, s tovább írt a földön, 9ők
meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a
véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.
10Jézus
fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki
sem ítélt el?” 11„Senki,
Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Az
evangélium egy különleges történetet beszél el, a házasságtörő
asszony történetét. Szabályosan odavonszolják elé, amikor a
templomban tanít. Mózes törvénye értelmében meg kellett volna
kövezni ezt az asszonyt. A törvény világos volt, még ennél is
nyilvánvalóbb volt az írástudók és a farizeusok erőszakossága,
melytől hajtva Jézus lába elé taszították a bűnös asszonyt. Ő
pedig az erőszakos jelenet láttán hallgat. Az evangélista
elmondja, hogy lehajol és írni kezd a porba: a szó Ura most nem
beszél. Csak a vádlók kiáltoznak feldúltan. Az asszony is
hallgat. Jól tudja azonban, hogy hajszálon függ az élete, egy
mondaton, amelyet az ifjú próféta kiejt majd a száján. Végre
Jézus is felemeli fejét, a vádaskodó farizeusokhoz fordul és így
szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Aztán újra lehajol és tovább ír a földön. Az evangélista
érezhető örömmel jegyzi meg: „ők meg ennek hallatára
eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken”. Ez az
igazság pillanata. Senki nem marad ott, csak Jézus és az asszony:
az irgalmas szívű és a bűnös. Jézus olyan hangnemben beszél,
amelyen rendszerint a „nehéz emberekkel” beszélnek:
„Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el? [...] Én sem ítéllek
el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jézus az egyetlen, aki
bűntelen, aki követ vethetett volna rá, és ő a megbocsátás és
a szeretet szavaival szól hozzá. Ez a szeretet evangéliuma,
amelyet a tanítványoknak be kell fogadniuk és hirdetniük kell az
új évezred kezdetén is, amikor a világnak olyan nagy szüksége
van a megbocsátásra. Nem arról van szó, hogy engedni kell a
bűnnek. Épp ellenkezőleg! Hiszen Jézus ezt mondja: „Menj,
de többé ne vétkezzél!” A szív megváltoztatására van
szükség. Itt kezdődik a gonosz szolgaságából való szabadulás.
Imádság
a betegekért
