7Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” 8Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” 9„Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, 13s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, 14bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.
Ez
az evangéliumi rész annak a beszédnek a folytatása – ezt tegnap
már hallottuk – amelyet Jézus az utolsó vacsorán intézett
tanítványaihoz. Éppen most mondta el nekik, hogy
Ő az út az Atyához, aki a mennyben van. Nem lesznek egyedül: elég, ha megtartják a szavát és
megismerhetik az Atyát. Fülöp teljes bizonyosságot akar, és azt
kéri: „…mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk”.
Jézus szomorúan így inti: „Már oly régóta veletek vagyok és
nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta.” A
keresztény hit és mindenfajta vallásos útkeresés legmélyén
járunk. Istennel, az ég és a föld teremtőjével Jézuson keresztül találkozhatunk. „Istent soha senki nem látta” – írja János
az első levelében (4,12). Jézus nyilatkoztatja ki nekünk. Ezért elég Jézust látnunk, ha Isten arcát akarjuk látni; ha Isten gondolatait akarjuk
megismerni, elég megismernünk az evangéliumot; Jézus
cselekedeteit kell megfigyelnünk, ha meg akarjuk érteni, hogyan
cselekszik Isten. A mennyei Atya olyan közel van az emberek
életéhez, amilyen közel Jézus volt. Olyan Isten, aki feltámasztja
a halottakat, aki gyermekké válik, hogy a közelünkben legyen, aki
sír barátja halála miatt, aki az emberek útján jár és minden
ember mellett megáll, mindenkit meggyógyít, mindenkit
szenvedélyesen szeret. Valóban mindannyiunk
atyja. Ha Jézus mellett maradunk,
mi is ugyanazokat a tetteket visszük majd végbe. Sőt, Jézus azt mondja, még nagyobb
dolgokat is végbeviszünk. Általában keveset gondolkodunk el
ezeken a szavakon. Van, hogy túlzásnak tartjuk őket. Ezzel azonban Isten Szavának erejét tagadjuk meg. Pedig az evangéliumnak van
ereje, amely abból fakad, hogy Isten Szavát hordozza, amely mindig
életet és szeretetet teremt. Ha az evangélium szavaival táplálkozunk, a mi imádságunk is mélyebb és erőteljesebb lesz: közvetlenül Isten szívéhez szól. Ő pedig hajlik a szavunkra, mert szavainkban azok a szavak visszhangzanak, amelyeket tőle hallottunk.
Előesti
imádság
