Jn 16,23-28
Kérjetek a nevemben, mert az Atya maga is szeret titeket
23Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. 26Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, 27mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. 28Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”
Az elmúlt napokban
János evangélista arról a szeretethálóról írt, amely összeköti
az Atyát, a Fiút és a Szentlelket és kiárad a tanítványokra
is. Ennek a szétáradó szeretetnek gyümölcse: az öröm.
Örülhetnek a tanítványok, hogy nincsenek többé egyedül,
nincsenek magukra hagyva a bűnben és a halálban. A Jézussal való egység meghatározza a tanítványi létet: ő már Isten gyermeke. A hívő ember éppen ezért bármit kérhet az Atyától, ő megadja neki. Ez a bizonyosság a „teljes” öröm forrása. „Eddig nem kértetek semmit a nevemben” – mondja Jézus a tizenkettőnek, vagyis hogy nem egyesültek vele Lelkének közösségében. Hitük még
éretlen volt, emberi érzésekkel, e világi kategóriákban
közeledtek Jézushoz. Ahhoz, hogy megértsük a Mestert és egyesüljünk vele, ahhoz be kell fogadnunk szívünkbe az Ő szent Lelkét. A tanítványok pünkösd napján kapják meg a Szentlelket, aki velük lesz életük minden napján. Mi is megkapjuk a szentségi jelekben, és minden alkalommal, amikor hirdetik nekünk szavát. Ahogy az akkori tanítványoknak, úgy nekünk is megnyílik a szívünk, és megértjük a minket körülölelő szeretet hatalmas misztériumát. Ez előtt nem sokkal azt mondta Jézus: „Ezeket
akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló...
megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit
mondtam nektek.” (Jn 14, 25–26) A Jézussal való közösség nem elvont és külsődleges ismereteket gyümölcse, hanem szeretet-közösség és bizalommal teli ráhagyatkozás. Pál apostol, akit átjárt ez a szeretet, ezt mondta: „Hiszen számomra az élet Krisztus” (Fil 1, 21) A Jézussal való egység megérteti velünk a következő szavakat: „Azon a napon
majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek
az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti
is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.” Jézus a
tanítványoknak és nekünk is elmondja, hogy azért jött a világba,
hogy egy legyen a tanítványokkal, hogy így az Atya keblére
vezesse őket. Nemsokára elhagyja ezt a világot és az Atyához
megy. Nem egyedül tér vissza hozzá, ahogyan tőle eljött, hanem a múlt, a jelen és a jövő tanítványaival, mindenkivel, akit vére által megváltott. Köszönjük meg az Úrnak szeretetét, amely körülölel és megment minket.
Előesti imádság
