Május 6., szombat

A cigány nép – a muzulmán hitűek is – ma ünneplik Szent Györgyöt, aki az egyház megszabadításáért halt mártírhalált.

Jn 6,60–69. Az élet kenyeréről szóló beszéd hatása

Előesti imádság

⁶⁰Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” ⁶¹Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? ⁶²Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! ⁶³A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, ⁶⁴de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. ⁶⁵Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”
⁶⁶Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. ⁶⁷Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” ⁶⁸Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. ⁶⁹Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

A most hallgatott evangéliumi szakasz lezárja a kenyérről szóló nagy beszédet, amelyet Jézus a kafarnaumi zsinagógában mond el. Az egész szöveg, amelyet az evangélista rögzít, egy alapvető igazságról szól: Jézus nem egyszerűen birtokolja a kenyeret, ahogy a nép a kenyérszaporítás csodája után gondolta. Ő maga a kenyér. Jézusnak az élet kenyerével történő azonosulása azonban még a tanítványoknak is sok, így beszélnek egymás között: „kemény beszéd ez”. Azokból a szavakból azt értik ugyanis, méghozzá helyesen, hogy Jézus testét enni és vérét inni azt jelenti, hogy magukba kell fogadniuk azt a hatalmas szeretetet, amely annyira erős, hogy teljes mértékben felforgatja egész életüket. „Túl sok ez nekünk!” – morogják. Jézus szeretete túl nagy, túl sokat kér, túlságosan is ingyenes. Nem képesek elfogadni. Visszautasítják, inkább szabadok szeretnének maradni minden köteléktől. Ekkora szeretetet elfogadni, egyet jelentett volna azzal hogy teljesen bevonódnak a Mester életébe. Úgy döntenek inkább, hogy elhagyják. Azt még talán elfogadták volna, hogy egy Isten közel hajol hozzájuk, de azt már nem, hogy mélyen behatoljon életükbe. Vagyis barátnak még rendben van, de távolról; tanítványnak lenni rendben van, de csak egy bizonyos pontig. Jézus számára viszont a barátság az egész életet meghatározó radikális dolog. Ez az az evangélium, amelyért közénk jött, hogy átadja az embereknek: annak a szeretetnek a radikalitása, amely odáig megy, hogy életét adja másokért. Ez a határtalan szeretet erősebb a halálnál is. Ezért nem tud lemondani arról hogy hirdesse a szeretet evangéliumát. A szavai nyomán megbotránkozó tanítványoknak pedig azt mondja, hogy még jobban megbotránkoznak majd, amikor azt látják, hogy „fölmegy oda, ahol azelőtt volt”. Valójában Jézus jól tudja, hogy egyedül a hit látásával lehet őt felismerni és elfogadni. Ezért ismétli meg: „Azért mondtam nektek, hogy senki nem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki”. Ezzel leszögezi, hogy ha nincs meg bennünk az alázat, hogy hagyjuk magunkat segíteni, akkor nem tudjuk megérteni az Evangélium szavait. Jézust nyilván mély szomorúsággal tölti el a sok tanítvány távozása. A tizenkettőhöz fordul – itt fordul elő először János evangéliumában ez az elnevezés – és felteszi nekik a kérdést: „Ti is el akartok menni?”. Ez Jézus életének egyik legdrámaibb pillanata. Nem tagadhatta meg evangéliumát, még ha emiatt magára marad is. Az evangéliumi szeretet vagy kizárólagos, amely nem ismer semmiféle határt, vagy pedig nem létezik. Péter, aki talán meglátta Jézus szenvedéssel teli, de eltökélt tekintetét, hagyja, hogy megérintse a szívét, és ő szólal meg: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás”. Nem azt mondja, hová mennénk, hanem kihez. Az Úr Jézus valóban az egyetlen megváltónk.

Előesti imádság