Május 30., kedd

A zsidók ma ünneplik shavuot (pünkösd) ünnepét.

Jn 17,1–11. Atyám, dicsőítsd meg Fiadat


1E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 2Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. 3Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. 5Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. 6Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. 7Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. 11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.


Az evangélium az utolsó vacsora helyszínére vezet. A vacsora végeztével, mielőtt Jézus kimegy a Getszemáni kertbe, hosszú imádságot mond, mintha ezzel zárná „lelki végrendeletét”, amelyet tanítványainak szán. Magasba emeli tekintetét, a mennyei Atya felé. Eddig a tanítványokhoz beszélt. Elérkezett a pillanat, hogy közvetlenül az Istenhez forduljon. A kizárólag neki szóló „Atyám” megszólítással kezdi imáját. Kétszer használta ezt a megszólítást, először Lázár feltámasztása előtt, majd amikor bemutatták neki a két görögöt. Elérkezett számára az „óra”, vagyis az a pillanat, amelyért leszállt a földre. Kéri az Atyát, hogy „dicsőítse meg”, vagyis teljesítse be azt, amiért elküldte az emberek közé. Ezután bemutatja neki tanítványait, akiket kiválasztott, szeretett, akikről gondoskodott, akik ily módon barátai lettek, és örökösei annak a szeretetnek, amely összeköti őt és az Atyát. Ez volt az ő „műve”, az Atyától rábízott küldetés: egybegyűjteni a tanítványokat, elmondani nekik az Atya szeretetét, hogy belépjenek az örök életbe. „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Ezt a feladatot most rájuk bízza, minden tanítványra generációról generációra, ránk is. Jézus jól ismeri őket, tudja, milyen gyengék. Ezért kéri az Atyát, hogy védelmezze őket: „Értük könyörgök.” Mi is benne vagyunk Jézusnak ebben az imádságában. Ő tudja, hogy a gonosz minden eszközzel igyekszik majd kiragadni őket a kezéből, mint ahogyan a sátán és szolgái igyekeztek megtenni ezt vele. Kéri, hogy őrizze meg őket, meg is mondja, hogyan mentse ki őket a gonosz hatalma alól: „hogy egyek legyenek, mint mi”. Az az egység, amely az Atya és a Fiú között is fennáll, a biztosíték a tanítványok számára, hogy ellen tudnak állni a gonosz kísértésének, és folytatni tudják a szabadítást, amit a Fiú elkezdett, és amit be kell teljesíteni. 
 
Imádság az Úr anyjával, Máriával