Jn 10,22–30. Örök életet adok juhaimnak
22A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. 23Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. 24A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” 25„Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. 26Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 27A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. 28Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. 29Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. 30S én és az Atya egy vagyunk.”
A
templomszentelés ünnepét minden évben megülték, téli ünnep
volt. János evangélista elmondja, hogy Jézus Salamon csarnokában
járt ezen az ünnepen. Ez a templomtér belső
csarnokainak egyike volt. A feltámadás után ezen a helyen találkozik majd az
első keresztény közösség, mintha folytatni akarnák, amit Jézus
tett és mondott. Sokan hallgatják Jézust, és megkérik, hogy
mondja meg nyíltan, ő-e a Messiás. Nem akarnak többé
bizonytalanságban, kétségek között lenni. Jogosnak tűnik a
kérésük: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te
vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” Valójában
azonban ezek a zsidók maguknak akarnak biztonságot és nyugalmat,
nem pedig Jézust keresik, nem arra törekednek, hogy megértsék
érzéseit és gondolatait, vagyis részt vegyenek küldetésében.
Nagyon távol állnak Keresztelő Jánostól, aki velük ellentétben
nem ragaszkodott meggyőződéseihez és saját kis nyugalmához,
hanem elindult, hogy megkeresse Jézust. Olyan mélyen élt benne a
vágy, hogy még a börtön sem tudta elfojtani. Mi másképp viselkedünk: ahelyett, hogy az igaz és jó dolgokat keresnénk, arra törekszünk, hogy lelkiismeretünk nyugodt legyen, elkerüljünk minden aggodalmat és felelősséget. Isten keresésének feltétele, hogy hagyjuk
el meggyőződéseinket, szokásainkat, és fogadjuk el a szót,
amely kívülről jön és segít nekünk. Jézus azt válaszolja
kérésükre, hogy tettei tanúbizonyságot adnak róla: „A tettek,
amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek
mellettem.” Látásukat elhomályosította az önzés és az
egyedüllét. Jézus ezért mondja nekik: „Mégsem hisztek, mert
nem vagytok juhaim közül valók.” Az a helyzet, hogy ha nem
válunk az evangélium gyermekeivé, nem közeledhetünk Isten
misztériumához. Aki készséges szívvel hallgatja az evangéliumot,
megérzi, milyen nagy Jézus szeretete, és megérti, hogy senki nem
veheti el tőle. Az Úr ugyanis erősebb a gonosznál és a halálnál.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
