52Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” 53Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. 57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” 59Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
A
mai evangélium a második része annak a beszédnek, amelyet Jézus
a kafarnaumi zsinagógában mondott, az élet kenyeréről. Amikor
kezd világossá válni hallgatósága számára, hogy miről beszél,
és kezd egyértelműen kiderülni, hogy őket is be akarja vonni
misztériumába, félbeszakítják Jézust és zúgolódni kezdenek
ellene. Nem tudják elfogadni, hogy ez a fiatal názáreti próféta
a mennyből jön és Isten küldte: „Hogy adhatja ez a testét
eledelül?” Azért beszélnek így, mert egyenrangúnak gondolják
magukat Jézussal, és nem akarnak lealacsonyodni, hogy segítséget
kérjenek egy embertől. Nem akarnak megalázkodni és megvallani
neki, hogy éhség gyötri őket, nem nyújtják felé kezüket, mint
a szegények, a segítségre szoruló koldusok. Nem
akarnak függeni tőle. El vannak telve önmagukkal. Aki
pedig öntelt, az nem kér, aki el van telve önmagával, az nem hajol meg. Valójában
mindannyian éhesek vagyunk, boldogságra és szeretetre éhezünk,
akkor is, ha jóllakottak vagyunk és bővelkedünk a javakban,
ételben és szavakban. Figyeljük a szegényeket, akik kitartóan
kérnek, és kövessük a példájukat. Ők a mi tanítómestereink.
Nyilvánvalóvá teszik, hogy mik vagyunk valójában: koldusok,
vágyunk a szeretetre és a figyelemre. A szegények éhesek, de
nemcsak kenyérre, hanem szeretetre is. Ahogy mi is. Jézus nekünk
is mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a
vérét, nem lesz élet bennetek”. Nem
elég akarni, nem elég érteni: ahhoz, hogy életünk legyen, táplálkoznunk
is kell vele. Koldussá kell válnunk, kérnünk kell azt a
kenyeret, amelyet a világ nem tud előállítani, nem tud megadni. Az eucharisztikus lakomát
ingyen kapjuk, mindannyian részt vehetünk benne. Valahányszor ezt
tesszük, ízelítőt kapunk a mennyből itt a földön. Az oltárnál
találjuk meg azt, aki kielégíti éhségünket és szomjúságunkat,
most és mindörökké. Ebből az ételből megértjük, milyen az
örök élet, amelyért élni érdemes: „…élni fog általam az
is, aki engem eszik”. Az eucharisztia átalakít, hogy többé ne
csak önmagunkért, hanem az Úrért és a testvérekért éljünk. A boldogság és az örök élet abból az evangéliumi szeretetből fakad, amelyet megkapunk az eukarisztiában.
A Szent Kereszt imádsága
