Május 16., kedd

Jn 14,27–31. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek”

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával

 

²⁷Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. ²⁸Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. ³⁰Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. ³¹De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!

A mai evangélium elején Jézus a békéjét adja a tanítványoknak: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek." Jól tudja, hogy három év intenzív barátság után a tanítványok számára nagyon nehéz és fájdalmas az elválás. Már megígérte nekik, hogy megkapják a Szentlelket: „...megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek". Most pedig a békéjét adja nekik, azt a messiási békét, amelyben benne van Isten minden áldása. Nem akármilyen békéről van szó, hanem arról, amelyben ő maga él. Ez a béke az Atyával való bizalmas kapcsolatból származik, abból a bizonyosságból, hogy nincs egyedül, Isten mindig támaszt és vigasztalást ad. Ez az örökség csak a tanítványoknak jut osztályrészül, nekik kell tanúskodniuk róla a világban. Jézus buzdítja őket, hogy ne féljenek, ne nyugtalankodjanak. Megismétli a szavakat, amelyeket korábban mondott nekik: „Elmegyek, de visszajövök hozzátok." Hozzáteszi még, hogy örülniük kellene, amiért az Atyához megy. Nehezen érthető szavak ezek. Hogyan is örülhetnének, mikor tudják, hogy elhagyja őket a legkedvesebb barátjuk, aki megszabadította őket az értelmetlen élettől? Jézus fel akarja készíteni őket a húsvéti történésekre, mennybemenetelére. Az Atya jobbján lesz, és ez nem azt jelenti, hogy eltávolodik tőlük. Sőt, az Úr ezentúl még közelebb lesz majd hozzájuk, bárhol is legyenek, egyiküket sem hagyja egyedül többé. A tanítványok szétszélednek a világ útjain, hogy hirdessék az evangéliumot, de ő mindenhová velük megy. A gonosz, az ördög persze azon munkálkodik, hogy megszakadjon a szeretetkapcsolat Jézus és tanítványai között. Jézus halála azonban, bár a gonosz műve, mégis elsősorban a Fiú döntése, aki szeretetből adja oda életét azért, hogy mindenki üdvözüljön. Jézus nem azért távolodik el testben, mert elárul minket, ahogyan sokan teszik. Az emberek között milyen sokszor megszakad a kapcsolat, hányszor elválnak egymástól! Jézus „elmegy" az Atyához, és ez egy még nagyobb szeretet jele, a Fiú szeretete a mennyei Atya iránt: „...a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott". Az Istennek való engedelmesség útján járva fedezhetik fel a tanítványok a szeretet örökkévalóságát.

Imádság az Úr anyjával, Máriával