Május 3., szerda

Fülöp és Jakab apostol emléknapja

Imádság az apostolokkal

Jn 14,6–14.

⁶„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. ⁷Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” ⁸Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” ⁹„Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. ¹¹Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. ¹²Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, ¹³s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, ¹⁴bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.

E két apostol emléknapját azóta kezdték egy napon ünnepelni, amióta a VI. században Rómában nekik szentelték a Tizenkét Apostol bazilikáját, ahol ereklyéiket őrzik. Fülöpöt, aki Betszaidában született, az elsők között hívta meg Jézus. Tőle kérdezi meg a kenyérszaporításkor, hogy mennyi kenyerük van. Fülöphöz fordul a két görög is, akik Jézust akarják látni. Most pedig ő kéri Jézustól: „mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk”. A hagyomány úgy tartja, hogy Fülöp Kisázsiában hirdette az evangéliumot és Frígiában halt meg. Jakab apostolt Alfeus fiával azonosítják, ugyanakkor Jézus testvérével is, aki később a jeruzsálemi zsidókeresztény közösség vezetője lett. Neki tulajdonítják az első katolikus levelet, amely a diszpórában élő zsidókeresztényekhez szól. A hagyomány szerint úgy halt vértanúhalált, hogy letaszították a templom párkányáról, és közben ugyanazokkal a szavakkal imádkozott, mint Jézus: „Uram, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek”. Szent Ágoston gyönyörű szavakkal énekli meg az apostolok szeretetét, amely egészen életük odaadásáig ment el: „Gondoljátok csak el, testvéreim, miféle esemény hirdetésére kaptak küldetést ezek az emberek, hogy az egész világon egy halott emberről beszéljenek, aki felment a mennybe. Egy ilyen hír hirdetése miatt szenvedték el mindazt, amivel a világ ostoba módon sújtotta őket: elvette mindenüket, száműzték, börtönbe vetették, megkínozták, megégették, ragadozók elé vetették, keresztre feszítették, halálra ítélték őket. Péter talán saját dicsőségéért halt meg? Azért haltak meg, hogy valaki mást dicsőítsenek általa. Azért haltak meg, hogy valaki más előtt hódoljanak az emberek. Meg tudná tenni egy ember mindezt, ha nem töltené el a szeretet tüze és az igazság ismeretének bensőségessége?” Mindez abból eredt, hogy hallgatták Jézust, találkoztak ezzel a mesterrel, aki megváltoztatta életüket. Az evangélium úgy állítja elénk Jézust, mint aki az út, az igazság és az élet. Ő az, aki az Atyához vezeti az embereket. Fülöp az, aki mindannyiuk nevében kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk”. Jézus szomorúan így inti: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta”. A keresztény hit szívénél járunk, a lényegét érinthetjük meg itt. Istennel Jézuson keresztül találkozhatunk. „Istent soha senki nem látta” – írja János az első levelében (4,12). Jézus nyilatkoztatja ki nekünk. Fülöp és Jakab tanúságtételükkel ma is ezt mondják nekünk, hogy növekedjen a hitünk.

Az apostolok imádsága