Május 4., csütörtök

Imádság az Egyházért

Jn 6,44–51. Én vagyok az élő kenyér

⁴⁴Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁶Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. ⁴⁷Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

Az evangélium folytatja Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában mondott beszédét. Ennek a résznek az elején Jézus tisztázza, hogy senki nem értheti meg misztériumát a hit nélkül, amelyet maga az Atya ajándékoz. Jézus feltárja a keresztény élet titkát: a hit nem az emberek erőfeszítésének gyümölcse, hogy erkölcsös életet igyekeznek élni, hanem abból fakad, ha engedjük, hogy magához vonzzon: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza”. Ez a vonzás, amelyről Jézus beszél, nem pusztán értelmünkhöz szól, hanem a szívünktől vár választ: szenvedély és meggyőződés kérdése. A hit tehát a maradéktalan szeretet kérdése, amely áthatja az értelmet és a szívet is. Természetesen mindez csak akkor válik valóra, amikor odaadóan hallgatjuk Isten szavát. Isten szavának akkora vonzereje van, hogy segítségével minden akadályt, nehézséget le lehet küzdeni. A vele való élet szépsége homályba borítja a lemondás, az áldozathozatal érzéseit. Azt mondja: „Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön”, vagyis felfedezi az élet igazi értelmét, és olyan táplálékot kap, amely megtartja, és nem engedi, hogy valaha is elbizonytalanodjon, elgyengüljön. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy Isten jelenik meg az evangélium gyenge szavaiban, vagy hogy szeretete gyermekei szeretetén keresztül válik kézzelfoghatóvá. Természetesebbnek tűnik, hogy másutt, látszólag erősebb bizonyosságokban keressük életünk táplálékát, a boldogságot és támaszt nyújtó bizonyosságokat, szeretetet. Mindez azonban illúzió. Mindannyian tudjuk, milyen végesek és gyengék az emberi dolgok. Sokkal jobb abban az Istenben bízni, aki úgy döntött, egy ember szavain keresztül nyilatkoztatja ki nekünk szavait, aki a gyenge szentségi jeleket választotta, hogy azokon keresztül adja át nekünk erejét. Nincs szükség emberfeletti erőfeszítésekre, hogy megértsük az ég dolgait. Aki meg akarja ismerni Istent, annak Fiát kell megismernie. Aki meg akarja érteni Isten misztériumát, annak olvasnia kell az evangéliumot. Aki hallgatja ezeket a szavakat, azt Isten magához vonzza, és megkapja az örök élet kenyerét: „Én vagyok az élet kenyere. Aki énhozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha.”. Ezt a misztériumot éljük meg minden alkalommal, amikor részt veszünk a szentmisén, ahol ajándékul kapjuk szavát és testét.

Imádság az Egyházért