Jn
10,11–18. A jó pásztor
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, 13mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, 15amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. 17Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. 18Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«
Jézus
úgy áll elénk, mint a jó pásztor, aki
Isten útjára tereli a juhokat és azon vezeti őket. Az individualizmus, amely minden ember szívében jelen van, ma még erősebbnek tűnik, mint valaha: a társadalom versengőbbé, agresszívebbé, ezáltal pedig kegyetlenebbé vált. Emellett egyre inkább az
elidegenedés uralkodik és nem a szolidaritás: az egyes ember és
egész népek érzik úgy, hogy saját érdekeik fontosabbak
mindennél és mindenkinél; növekszik a távolság és egyre több
a konfliktus. Az egyenlőség álmát ma már egyenesen veszélyesnek
tartják. Ebben a világban valóban jó hír, evangélium azt
hallani, hogy érkezett valaki, aki minden ember pásztora. Túl sok
a „béres”, akik csak a saját vagy saját csoportja érdekeivel
törődik. Szent Ambrus joggal jegyezte meg: „Az emberek sok
más úr szolgáivá lesznek azért, mert elutasították az egyetlen
Urat!” Jézus, a Jó pásztor összegyűjt minket a
szétszóratottságból, hogy közös sorsunk felé tekinthessünk;
és ha arra van szükség, ő maga megy az után, aki eltévedt, hogy
visszavezesse az akolba. Nem fizetett béres; nem saját javát
keresi, sőt nem is csak a nyáj egy részét legelteti; ő mindenki
pásztora. Nem csalással jön be, ahogy a gonosztevők, hanem a fő
bejáraton, amely nem más, mint a szív. Mi több, ő maga a szív, életünk ajtaja.
Imádság
a szegényekért
