Május 11., csütörtök

Jn 13,16–20. Nem nagyobb a szolga uránál

Imádság az Egyházért

¹⁶Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. ¹⁷Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. ¹⁸Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: »Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem.« ¹⁹Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

Ez az evangéliumi rész az utolsó vacsora helyszínére vezet vissza minket. Jézus az imént mosta meg a tanítványok lábát. Meg akarta mutatni nekik, meddig terjed szeretete. Jézus azt akarta, hogy ez a fajta szeretet uralkodjon közöttük. Ez lesz a legfontosabb jellemzője annak, aki tanítványává akar szegődni. Ünnepélyesen hangon jelenti ki: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte”. Az akkori és a mostani tanítványok viselkedését egyaránt ez a logika kell, hogy irányítsa, amelyet Jézus ilyen nagy erővel mutatott meg azzal, hogy megmosta az apostolok lábát. Ez volt a legegyértelműbb módja annak, hogy megértesse, mit is jelent, amikor arra a szeretetre tanít, amely életét adja másokért. Ebben az önfeláldozásban rejlik a hívők öröme: „Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek”. Ez a kereszténység, amely a mások iránti szeretetben és az evangéliumért való életben leli örömét. Szó sincs arról, hogy ehhez nincs szükség erőfeszítésekre és nem jár áldozatokkal. Az evangélium hirdetése által azonban Isten nagyszabású tervének, szeretete világra való kiáradásának válunk részeseivé, és ez még nagyobb örömmel tölt el minket. Jézus tanítványai sajnos nem mindig ennek szellemében élnek. Minket is könnyen magával ragad a világ önző és lusta életstílusa. Pedig így eltorzítjuk az evangéliumot. Elvész belőle az erő, amely képes átalakítani a világot. Júdás példája megmutatja, milyen tragikus következményei vannak ennek. Bensőséges közelségben volt ugyan Jézussal, még a „kenyerét is ette”, vele egy tányérból, mégis eladja őt néhány aprópénzért. Jézus ismeri a tanítványok gyengeségét, és figyelmezteti őket, milyen nehézségekkel találják majd szembe magukat, hogy ellen tudjanak állni a gonosz cselszövéseinek. Az a fontos, hogy az Úr Jézus mellett maradjunk. Az evangélista nyomatékosítja Jézus kijelentésének, kinyilatkoztatásának komolyságát: „Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok”. Az „én vagyok” kifejezés azt a hangot idézi, amelyet Mózes hallott az égő csipkebokorból. Amikor Jézust hallgatjuk, magát a mennyei Atyát hallgatjuk.

Imádság az Egyházért