Május 31., szerda

Mária és Erzsébet találkozásának ünnepe

Lk 1,39–56. Mária meglátogatja Erzsébetet

Imádság a szentekkel 

³⁹Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. ⁴⁰Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. ⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. ⁴²Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. ⁴⁵Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

⁴⁶Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, ⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben, ⁴⁸mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, ⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. ⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. ⁵¹Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, ⁵²letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. ⁵³Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. ⁵⁴Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, ⁵⁵amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” ⁵⁶Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

A katolikus és az anglikán egyház ma Mária és Erzsébet találkozását ünnepli. Az evangélium ezt az eseményt hirdeti most nekünk. Miután Mária megtudta az angyaltól, hogy Erzsébet gyermeket vár, azonnal elindul hozzá. Lukács azt írja, hogy hozzá sietett: az evangélium mindig sietségre ösztönöz, vagyis arra, hogy lépjünk ki megszokásaink, aggodalmaink, saját gondolataink világából. Hányféle gondolat lehetett Mária fejében, miután Isten szava teljesen felforgatta az életét! Az evangélium arra ösztönöz, hogy keljünk fel önmagunkból, és legyünk a szenvedők mellett, azok mellett, akiknek szükségük van ránk, mint az idős Erzsébet, akinek egy nehéz terhességet kellett viselnie. Amikor Erzsébet meglátja a házába belépő Máriát, hatalmas öröm tölti el. A gyengék és szegények öröme ez, amikor meglátogatják őket az Úr szolgái és szolgálóleányai, vagyis azok, akik hittek „annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott”. Ha hittel fogadjuk be az Úr szavát, akkor az új szövetséget teremt a világban, azt a szokatlan szövetséget, amely az evangélium tanítványait és a szegényeket köti össze. Mária lett a hívők közül az első. Ő kezdettől fogva boldog, mert meghallgatja az Isten szavát. Ez az evangélium első boldogsága, amelyet Lukács így fogalmaz meg: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. Máriának, az evangélium első tanítványának a boldogsága a Magnificat énekében nyer kifejezést. Olyan ének ez, amely annak a lánynak az örömét hirdeti, aki a birodalom peremvidékén egy kis faluban, szegénységben él, és egyszer csak azt látja, hogy az ég és a föld Ura lehajol hozzá, alázatos szolgálóleányához. Mária nem tartja magát fontosnak, mint ahogy mi, akik elvárjuk, hogy értékeljenek minket. Tudja, hogy mindent Istentől kap, és Istentől ered nagysága, ereje; Isten, aki megszabadította Izraelt, megvédte a szegényeket, megalázta a gőgöseket, javakkal töltötte el az éhezőket, fölé hajolt és szerette őt. Ő pedig a szívébe fogadta. Attól a naptól fogva Mária közreműködésével Isten hajlékot vett az emberek között.

Imádság a szentekkel