Május 12., péntek

Szent Pongrác emléknapja, aki tizennégy évesen halt mártírhalált az evangélium szeretete miatt. Imádkozzunk az ifjú nemzedékekért, hogy találkozzanak az evangéliummal és Istennel. 

 

Jn 14,1-6 Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet

 Szent Kereszt imádsága

¹Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! ²Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. ³Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁴Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” ⁵Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” ⁶„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Miután Jézus kinyilvánította az apostoloknak a szeretet parancsát, elmondja nekik, hogy elhagyja őket: „Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek”. Szavaiból gyengéd szeretet árad. Amikor a tanítványok hallják ezt a beszédet, elszomorodnak. Hogyan lehet beletörődni abba, hogy az ember elveszít egy ilyen különleges barátot? De szomorúságukat látva Jézus vigasztaló szavakkal folytatja: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. (…) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket”. Jézus is arra vágyik, sőt, jobban mint mi, hogy a barátság kötelékei ne szakadjanak el, hanem örökké megmaradjanak. Még azt is hozzáteszi: „…hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Előre megy tehát, hogy mindannyiunknak helyet készítsen. Jézusnak ezek a szavai egy kicsit bepillantást engednek a jövőnkbe. Hányszor elgondolkodunk a halál utáni életről, feltesszük magunknak a kérdést, mi lehet halott barátainkkal, mindazokkal, akiket szerettünk, és akikért esetleg dolgoztunk, szenvedtünk! Az evangélium nem hagyja megválaszolatlanul ezeket a kérdéseket. Sőt, szinte kézzelfoghatóvá teszi a vigaszt, amikor úgy beszél a túlvilágról, mint nagy, tágas házról, amelyben közeli és távoli barátaink laknak. Biztos út vezet erre a helyre, hozzájuk: maga Jézus. A vele való kapcsolat a biztosíték arra, hogy életünkből semmi nem vész el. Egyetlen gondolatunk, egyetlen szerető gesztusunk sem hiábavaló. Jézus összegyűjti és megőrzi őket, mint értékes kincset, amelyet bevilágít az élet halál felett aratott győzelmének világossága, a húsvétkor kapott fény. Úgy tűnik, Jézus biztos benne, hogy a tanítványok megértették a halálon túli élet igazságát, és így szól hozzájuk: „Ismeritek oda az utat, ahová megyek”. Valójában azonban nem értették meg, ahogyan mi sem értjük. Tamás mindannyiuk nevében kérdezi, melyik az az út. És Jézus mégegyszer világosan értésükre adja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. A vele való egység a biztosíték arra, hogy igaz úton járunk, és megérkezzünk az Atyához, aki a mennyben van.

Szent Kereszt imádsága