A
Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.
Munkás
Szent József emléknapja, a munka ünnepe.
Jn 6,22–29.
Isten műve
22Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. 23Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. 24Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. 25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?” 26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” 28Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” 29„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
A kenyérszaporítás után a tó
túlsó partján maradt tömeg látta, hogy nincs már ott sem Jézus, sem a
tanítványok. Beszálltak a bárkákba, amelyek Tibériásból, a csodálatos
kenyérszaporítás helyszínéhez közel eső helyről érkeztek, és Kafarnaumba
mentek, hogy megkeressék Jézust. A „tó túlsó partján” találták meg. Jézus nem
ott volt, ahol keresték. Nem az a „király” volt, akit vártak, hogy kielégítse
vágyaikat, amelyek talán jogos és érthető vágyak voltak. Már Izajás próféta is
leírta, mit mondott erről az Úr a népének: „Hiszen az én gondolataim nem a ti
gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok” (55,8). Ha az Urat keressük,
túl kell lépnünk önmagunkon és megszokásainkon, még vallási szokásainkon is.
Ennek a tömegnek is túl kellett lépnie az elgondolásain, sokkal arrébb, a „tó
túlsó partjára” kellett mennie. Nem értették meg a kenyérszaporítás mélyen
rejlő értelmét. Sértődötten kérdezik Jézust, mintha elhagyta volna őket: „…hogy
kerültél ide?” Ő pedig válaszában leleplezi önzésüket: „Nem azért kerestek,
mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok”. Nem
értették meg a „jelet”, vagyis a csoda jelentését. A következő szavakkal felel
nekik: „ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az
örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek”. Más szavakkal: tekintsetek túl szűk
látóhatáraitokon, ahol csak azzal törődtök, hogy saját éhségeteket
csillapítsátok, és keressétek a nem romlandó ételt. A Jézusba vetett hit a nem
romlandó eledel, amely örökre jóllakat, mert nemcsak felfedi, hanem ajándékba
adja az élet értelmét. A Jézusba vetett hit, vagyis amikor magunk is elkezdjük
követni őt, fentről kapott ajándék. A hívő ember „műve” pedig az, hogy teljes
szívével befogadja ezt az ajándékot. Senki nem bízhatja másra ezt a „művet”.
Jézus tanítványává válni annyi, mint hagyni, hogy az evangélium átformálja
életünket, szívünket, hogy lelki emberekké váljunk. Amikor Isten Szavát
hallgatjuk, és követjük őt, látásunk kitisztul, és Jézus úgy tűnik fel
előttünk, mint a mennyből alászállt igazi kenyér, amely táplálja a szívet és
megtart minket az életben.
Imádság a betegekért
