12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. 13Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. 14Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
Jézus
beszélt már tanítványainak az új parancsról, és most a búcsú
ünnepélyes pillanataiban ismét elmondja: „Az az én parancsom,
hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”. Nem
egyszerűen csak azt mondja, hogy „szeressétek egymást”, hanem
azt is hozzáteszi, mi a mértéke ennek a kölcsönös szeretetnek:
„amint én szerettelek benneteket”. Már a szőlőtő allegóriája
is elárulta, milyen az evangéliumi szeretet: Jézus szeretete az az
életerő, amellyel a szőlőtő életben tartja a szőlővesszőt. A
tanítványok szeretete tehát nem akármilyen szeretet, nem
önmagukból, szokásaikból, jellemükből vagy neveltetésükből
fakad. Az evangéliumi szeretet ajándék, amelyet magától Jézustól
kapunk. Ez az agapé,
vagyis Isten szeretete, amelyet szívünkbe árasztott. Annyira
önzetlen ez a szeretet, hogy megfeledkezik önmagáról és életét
adja másokért. Jézus így szeretett. A keresztény szeretet átalakítja a tanítvány és a mester, a teremtő és a teremtett közti kapcsolatot: eltörli a meglévő hierarchikus távolságot, és egy újfajta kapcsolatot épít fel, az önzetlen szeretetet. Jézus így magyarázza meg ezt az új kapcsolatot: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket. (…) Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek”. Elmondhatjuk tehát, hogy a Jézus és a tanítványok
közötti kapcsolat lényege a barátság. Isten már Ábrahámot is
barátjának nevezte, nem szolgájának, és nem tartott előtte
titokban semmit. Jézusnak sincsenek szolgái, csak barátai vannak.
A barát szó nem elcsépelt kifejezés Jézus számára. Ez a szó
elkötelezettséget jelent saját maga számára is. Mindenki iránt
barátságot érez, Júdás iránt is, aki nemsokára elárulja. És
ha mindenképpen azt szeretnénk tudni, van-e, aki előnyt élvez
ebben az isteni barátságban, akkor azt mondhatjuk, igen, a
leggyengébbek, a szegények, a bűnösök, a kirekesztettek. Jézus
szemében senki sem ellenség. Az evangéliumokban nyoma sincs az
ellenség kultúrájának. Viszont hihetetlenül erőteljesen
tanúskodik a barátságról. Tanítványai tudják, a barátság
olyan kincs, amelyet meg kell élniük és tovább kell adniuk.
A
Szent Kereszt imádsága
