Május 18., csütörtök

Jn 15,9–11. „Maradjatok meg szeretetemben”

^{Imádság az Egyházért}

⁹Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. ¹⁰Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. ¹¹Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.

Jézus még mindig a tanítványokhoz beszél az utolsó vacsorán, nyíltan vall nekik szeretete természetéről: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket”. Nem úgy viselkedik, mint mi, nem érzi magát kisebbnek attól, hogy tanítványai iránti szeretete egy még nagyobb szeretet gyümölcse. Mi elvakultan azt hisszük, eredetinek kell lennünk, nem szabad függenünk senkitől, és szégyelljük bevallani, hogy boldogságunk valaki másnak a szeretetétől függ, aki nagyobb nálunk. Fontos nekünk, hogy minden, a szeretet is a miénk legyen, belőlünk induljon ki. Ezzel ellentétben Jézus arról beszél, hogy a tanítványok iránti szeretete az Atyától ered. Ebből a meggyőződésből fakad a meghívás, hogy a tanítványok úgy kötődjenek hozzá, mint szőlővesszők, mint alázatos szívű férfiak és nők. Be kell látnunk, hogy ha magunkra maradunk, érzéseink kiszáradnak, karjaink elgyengülnek, végül már csak saját magunkért aggodalmaskodunk, saját magunkat szolgáljuk. Ezt az alázatot jelzi, ha tudunk örülni más örömének, hiszen az Úr arra hív, hogy vele örüljünk, és ne tudjunk boldogok lenni akkor, amikor valaki mellettünk szükséget szenved, szomorú, szegény, éhezik, a szegénységtől vagy fájdalomtól gyötrődik. Jézus teljes örömöt ígér nekünk, nem kicsiny, múlandó egyéni örömöket. Meg is kapjuk ezt az örömöt, ha képesek leszünk betartani a szeretet parancsát. Ezt a parancsot adta az Úr a gazdag ifjúnak, aki az örök élet felé vezető útról kérdezte: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt 19,21). Az igazi öröm abban van, ha úgy tudunk szeretni, ahogyan Jézus szeretett minket, vagyis önzetlenül és határtalanul.

Imádság az Egyházért