Mt
7,15–20. Gyümölcseikről ismeritek fel őket
15Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.16A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? 17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. 18A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. 19Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 20Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.
Jézus óva int, nehogy hamis
próféták hálójába kerüljünk, vagyis ne engedjünk egy látszólag könnyebb és
azonnali sikerrel kecsegtető élet csábításának, ami valójában mohó farkasként
elrabolja az életünket. A farkasok, mint ismeretes, a bárányok halálos
ellenségei. De Jézus újabb vonással gazdagítja ezt a képet: ezek a farkasok nem
saját, vad külsejükben jelennek meg, hanem báránynak álcázzák magukat, szelíd
vonásokat öltve vegyülnek a bárányok közé, hogy annál könnyebben
marcangolhassák szét és pusztítsák el a nyájat. Esélyt sem hagyva a
menekülésre. Jézus a farizeusokra céloz. Óva inti tanítványait attól, hogy
tetteikben kövessék őket. Farizeusságról is beszélhetünk, azaz a hit
külsődleges megéléséről, vagyis hogy alkalmazkodunk a világ egocentrikus
mentalitásához, ami sokszor a keresztényeket is gyakran individualizmusra csábítja.
Az effajta kereszténységben azután ritka a könyörület; a szeretetet önmagunkra
korlátozzuk; elvész a szenvedély, hogy megváltoztassuk a világot; a mások
iránti felelősségvállalást saját érdekeink nyomják el, a békés és igazságos
világról szőtt álmot pedig elfojtja a beletörődés és a köldöknézegetés. Az
embereket könnyen magához vonzza az úgynevezett „normális”, valójában rezignált
élet. De ne felejtsük el, hogy a kísértések – egytől egyig – mindig hízelgőnek
és észszerűnek tűnnek. Ezért hálóznak be oly könnyen. De hogyan ismerhetjük fel
a báránybőrbe bújt farkasokat? Jézus rámutat egy csalhatatlan ismérvükre:
„gyümölcseikről ismeritek fel őket”. Hamis prófécia minden olyan gondolat és
sugalmazás, amely elszegényíti a szívet és az életet, hogy ne teremhessen jó
gyümölcsöt sem saját maga, sem pedig mások számára. A jó gyümölcsöt és rossz
gyümölcsöt termő fa példája figyelmeztet a lét és a tett közötti egységre. E
két összetartozó dimenzió szétválasztásában éli ki magát a farizeusi lélek. Pál
apostol felsorolja azokat a tetteket, amelyek a „test” szerinti életből
születnek: „kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság,
ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás,
pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás”. Rögtön ezután
felsorolja a Lélek gyümölcseit: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. És ezzel zárja sorait: „Ha a Lélek
szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” (Gal 5, 20–25)
Imádság
a szentekkel
