Június 4., hétfő

Mk 12,1–12. Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről

Imádság a betegekért

1Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: »Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. (Iz 5,1-2) 2Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. 3Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el. 4Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették. 5Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. 6Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: ‘A fiamat tiszteletben fogják tartani.’ 7A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: ‘Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ 8Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. 10Vagy nem olvastátok az Írást:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek, 
szegletkővé lett;
11az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?« (Zsolt 118,22-23) 12Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

Mivel a nép vezetői nem ismerik el, hogy Jézusnak hatalma van életük és Izrael népének élete felett, Jézus elmondja a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszédet. Hallgatói jól tudják, hogy a szőlőskert Izrael népe. A próféták sokszor beszéltek már erről. Azt is tudják, ki a gazda, aki beültette, őrizte és művelte a kertet: az Úristen. Jézus gyorsan el is mondta ezzel Izrael népének történetét, és úgy beszél magáról, mint a gazda gyermekéről, akit azért küldött, hogy megmentse az Úr szeretettel gondozott szőlőjét. Meg is menti, akkor is, ha elűzik és megölik. Jézus hatalma nem a rangján alapul, hanem a mindhalálig gyakorolt szeretetén és szolgálatán. Ez a forrás, amelyből a keresztény közösség élete táplálkozik. És maga Jézus áll a forrásnál. Szereti övéit, akiket az Atya neki adott, az életénél jobban szereti őket. Ezért van hatalma a szőlő felett. Márk azt írja, hogy el akarták fogni, de féltek. Hangsúlyozza ezzel, hogy nem ők vitték a halálba. Maga Jézus „adja át” magát, hogy a szőlőskert ne maradjon magára, hanem növekedjen és gyümölcsöt teremjen. Hogyan lehet nem befogadni egy embert, aki ilyen nagyon szeret? Az „örökös”, a szeretett fiú erőszakos halálában már a szenvedéstörténet előképe jelenik meg. Az evangélium azt hirdeti, hogy a gazda eljön és „másoknak adja ki a szőlőt”. Ezek a mások mi vagyunk, bárhol is élünk a világon, arra hív minket az Úr, hogy dolgozzunk a szőlőjében, hogy a kert mindenki számára gyümölcsöt teremjen.

Imádság a betegekért