Mk
11,11–25. A fügefa megátkozása. A kereskedők kiűzése a templomból.
11Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
12Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. 13Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. 14Erre megszólalt, és azt mondta neki: »Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!« A tanítványai hallották ezt.
15Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, 16s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. 17Azután így tanította őket: »Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.« (Iz 56,7;Jer 7,11)18Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. 19Amikor beesteledett, kiment a városból.
20Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. 21Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: »Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.« 22Jézus ezt felelte nekik: »Higgyetek Istenben! 23Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!’, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. 24Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek. 25Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.«
Véget ért a nap, amelyen
Jézus bevonult Jeruzsálembe, és most visszamegy Betániába, valószínűleg Márta,
Mária és Lázár házába. Ezek a legnehezebb napok a számára, s bár Jeruzsálem
városában hirdeti az igét, szüksége van egy baráti otthonra, ahol megpihenhet.
Másnap reggel visszatér a városba, és Jeruzsálem felé menet megéhezik. Az út
mellett áll egy dús lombú fügefa. Jézus közelebb lép, de nem talál rajta
gyümölcsöt és megátkozza. Folytatja útját a városba, ahol a templomba siet. Amint
belép, kiűzi onnan azokat, „akik adtak-vettek a templomban”. Ezzel Jézus a
templomból és a szívekből azt a fajta viselkedést kívánja „kiűzni”, amikor
Istenhez és embertársainkhoz úgy viszonyulunk, mintha egy piactéren lennénk:
nem a szeretet ingyenessége, hanem az adok-kapok kapcsolatrendszere uralkodik.
Jézus maga az igazi templom, a minden ember előtt nyitva álló ház, ahová az
idegenek és a föld „minden népe” bemehet. Az ő háza a szeretet, a megbocsátás,
a testvériség és a béke országa. Legfőképpen pedig az ingyenesség birodalma,
ahol nem a viszonzásra várakozva élnek és cselekszenek az emberek. Az Úr
ingyenes és fenntartások nélküli szeretetre hív minket, amely nem várja el
feltételként a kölcsönösséget. A következő napon Jézus ismét visszatér Jeruzsálembe.
Ekkor pillantják meg a tanítványok a megátkozott fügefát, amely tövestül
kiszáradt. Ezt használja fel Jézus, hogy a hívő lélek szívéből Istenhez szálló
ima erejéről beszéljen a tanítványoknak: „Ha imádkoztok és könyörögtök
valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.” A
tanítványok számára a remény forrásai ezek a szavak. Megérthetik, hogy nem
csupán nincsenek magukra hagyva, hanem egy végtelen hatalmat, az Isten szívéhez
érő ima hatalmát tartják kezükben. De hogy e hatalommal élni tudjanak,
elengedhetetlen a hit, vagyis az Atyába vetett teljes bizalom. S van egy olyan
feltétel is, ami úgy tűnik, hogy magának a hitnek a részét képezi: a
megbocsátás képessége. Azt is lehetne mondani, hogy hit és megbocsátás, hit és
felebaráti szeretet egymás elengedhetetlen feltételei.
A Szent
Kereszt imádsága
