Mt
7,6.12– 14. Az aranyszabály
6Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.
7Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 8Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. 9Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? 10Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? 11Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?
12Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.
Jézus arra buzdít, hogy ne
bagatelizáljuk el az evangéliumot, ne vegyük könnyű szívvel a megtérésre való
felszólítását, sőt tartsuk ezt mindig szem előtt a saját életünk és mások élete
szempontjából is. Ebből következik az a felszólítás, hogy ne pazaroljuk el
szélnek vetve – a kutyák és disznók elé dobva – kincseinket. Az evangélium
valóban kincs, amit nem szabad szétszórni, amit akkor tennénk, ha nem lennénk
tekintettel mindazokra, akiknek részesülniük kell tanításában. Ez persze nem
azt jelenti, hogy az evangéliumot csak néhány kiválasztottnak kell hirdetnünk,
miközben a többieket kizárjuk. Az evangélium mindenkié. Ám bölcsen kell
hirdetni; úgy, hogy utat találhasson a hallgatóság szívébe. Ezért az evangélium
hirdetésekor minden részletre ügyelni kell, hiszen ez a kincs az üdvösség záloga.
Az evangélista idézi Jézus másik mondását is: „Amit akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Így lehet a gyakorlatban
megvalósítani a törvényt és a próféták tanítását. Ezt az útmutatást hívjuk
„aranyszabálynak”, és szinte minden nagy vallás tanításában megtalálható. Abból
a bölcsességből merít e szabály, amely a magasságból száll alá, és elér minden
ember szívéhez. Máté megfogalmazása azt hangsúlyozza, hogy mit kell tennünk, és
ezzel nyomatékosítja, hogy nem elég távol tartani magunkat a rossztól, meg is
kell tennünk a jót. És ha az aranyszabályt Jézus életének távlatából
szemléljük, akkor a mások iránt érzett határtalan szeretet egyedülálló ízét is
megérezzük benne. Jézus úgy adta nekünk szeretetét, hogy semmilyen viszonzást nem
kívánt. Azt is mondhatnánk, hogy ez az a szűk kapu, ami az üdvösségre nyílik.
Jézus arra figyelmeztet, hogy sokan lépnek be az önszeretet széles kapuján. A
felebaráti szeretet szűk kapuja az kölcsönösen önzetlen szeretet útjára enged
utat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azért szűk ez a kapu, mert egymáshoz szorít
bennünket a szeretetben.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
