Ter
3,9–15; Zsolt 130; 2Kor 4,13–5,1; Mk 3,20–35
Az írástudók egyre jobban
aggódnak, hogy ezt a fiatal prófétát immár oly sokan ismerik, és az is
gondolkodóba ejti őket, amiket tanít. El is határozzák, hogy szembeszállnak
vele és elhallgattatják. A vád ellene az, hogy egyenesen „az ördögök
fejedelmének” a cinkostársa. Az igazat megvallva, a vád annyira nevetséges,
hogy ez könnyűvé teszi az ellene való védekezést: „Hogy űzhetné ki sátán a
sátánt?” – válaszolja Jézus. Az önmagával meghasonlott házról szóló példa
nagyon kifejező és hatásos. Jól tudjuk, akár személyes tapasztalatok alapján
is, hogy aki nagyon magabiztos és túlságosan bízik saját erejében, az gyakran
alábecsüli a gonosz erejét, és könnyen elbukik. Az erős emberről szóló
példabeszéddel Jézus azt sugallja, hogy ne becsüljük alá a gonosz erejét. A
gonosz valóban olyan, mint egy erős ember; kézben tartja életünket. Ezt az
embert gúzsba kell kötni, de erre csak a fiatal názáreti próféta képes. Isten
irgalmának erejét csak egy bűn korlátozhatja: a Szentlélek ellen elkövetett
bűn. Van számos nagyon súlyos, sőt rettenetes bűn, de amiről itt szó van, az
nem egyszerűen bűnös cselekedet, hanem sokkal több annál. Akkor vétkezünk a
Szentlélek ellen, ha Isten irgalmától akarunk elfordulni és tudatosan
elutasítjuk szeretetét. Ilyen értelemben nem Isten az, aki eltaszítja magától a
bűnöst, hanem a káromló fordul el a felkínált szeretettől. S itt sejlik fel
szabadságunk hatalmas misztériuma: még ahhoz is megvan a szabadságunk, hogy
Isten végtelen irgalmának ellenálljunk. S talán ez az front, ahol az Úr a
legnehezebb csatáit vívja.
Jézust egyszerre szorongatják
az írástudók durva támadásai és családtagjai kicsinyes ellenszenve. Utóbbiak be
sem lépnek a házba, inkább „kint” maradnak, és beküldenek valakit, hogy ő hívja
ki Jézust. „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Jézus azonnal
válaszol: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Majd a körülötte ülők felé
fordul és hozzáteszi: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten
akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” Jézus megkérdőjelezhetetlen
biztossággal mondja el, hogy a családja azokból áll, akik körülötte ülnek és
hallgatják őt, nem pedig a kívül maradt „vérrokonaiból”. Nem a vér szerinti
kötelék által leszünk Isten családjának tagjai, hanem úgy, hogy szívünkbe
fogadjuk Isten szavát. Valójában Isten a kezdetektől ilyen kapcsolatot képzelt
el az emberrel. E tekintetben nagyon kifejező az a bibliai kép, amikor Isten
könnyű szellőben a földi paradicsomban sétálva beszélget Ádámmal és Évával.
Csakhogy éppen ennek az intim kapcsolatnak vetett véget az, hogy nem
engedelmeskedtek Isten szavának. Azt mondhatjuk, hogy ez az intimitás – amit
Isten kezdettől fogva kívánt – az Evangéliumban áll helyre. Ez az a kapcsolat,
ami minden gátat ledönt, és képes egybefűzni minden embert, nemtől, fajtól, műveltségtől
és nyelvtől függetlenül. Ez azok családja, akik Isten szava köré gyűlnek: ez a
mi örök otthonunk, „amit nem emberi kéz épített”. (2Kor 5,1).
Imádság
az Úr napján
