Mt
5,27–32. Házasságtörés és válás
27Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne törj házasságot!’ (Kiv 20,14) 28Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében. 29Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. 30És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.
A válás
31Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. (MTörv 24,1) 32Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.
Az evangéliumi szakasz
folytatja a hegyi beszéd tanítását, ahol Jézus az ősi törvényt teljessé teszi.
Jézus most a hatodik paranccsal foglalkozik: „Ne törj házasságot”. Ez a
rendelkezés mind a férfit, mind a nőt arra kötelezte, hogy ne csalják meg
egymást, tehát őrizzék meg épségben a házassági köteléket. Jézus nem törli el
ezt a parancsot, de jól tudja, hogy a puszta külső előírás nem elegendő ahhoz,
hogy megmaradjon a házasság teljes épsége. A szilárd, tartós család
felépítéséhez szív kell, azaz a mély belső elköteleződés a másik iránt. Ezért
Jézus így folytatja: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már
házasságtörést követett el vele”. Valóban, a szívben születik az, ami beszennyezi
az embert. Elengedhetetlenek – és nem csupán a házaséletben – az olyan szálak,
amelyek mélyen átszövik a saját életünket a másokéval. Nem engedhetjük, hogy a
szeretet, vagyis a másokhoz való kötődés saját múlandó, önző érzéseink
áldozatává váljon. Ez a szeretet jelent meg a teremtés csúcspontján, amikor
Isten, Ádám teremtése után a következőket mondta: „Nem jó az embernek egyedül
lennie.” Ez a kijelentés a közösség győzelme a magány felett. Ezért
állíthatjuk, hogy a férfi és a nő Isten képmásai: együtt, sosem külön-külön.
Jézus, aki tisztában van ezzel, beteljesíti a teremtés folyamatát, és a
házasság felbonthatatlanságáról beszél – szemben a válás hagyományával –, és a
házasság eredeti rendeltetését magasztalja, vagyis a férfi és nő közötti,
szilárd alapokon nyugvó szeretetet. Jézus számára az élet értelme maga az
igyekezet, hogy szilárd közösséget formáljon az emberekből. Nem jó az embernek
egyedül lennie, nem jó a családnak egyedül lennie, nem jó egy városnak egyedül
lennie, nem jó egy népnek egyedül lennie. Jó az, ha az egész világ úgy épül
fel, mint egyetlen, sokszínű család, a saját családunktól kezdve a népek
családjáig. A szeretet, amit Jézus kér, elhatározás, elköteleződés arra, hogy
egy Isten szeretetének jeleit magán viselő világot építsünk. Jézus tehát
határozottan kijelenti: „Ezért ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és
dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra
jusson.” Ugyanez vonatkozik a kézre is. Valahányszor engedünk az
egocentrizmusnak, aláássuk a szeretetet.
A Szent
Kereszt imádsága
