Június 28., csütörtök

Szent Iréneusz lyoni püspök és vértanú (130–202) emléknapja: Anatóliából érkezett Franciaországba, hogy hirdesse az evangéliumot.

Mt 7,21–29. A sziklára és a homokra épített ház

Imádság az egyházért

21Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. 22Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’23Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’
(Zsolt 6,9G)

A sziklára épített ház

24Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. 25Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
26Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. 27Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása..«

A Hegyi Beszéd hatása

28Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától,29mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

E szavakkal zárul a hegyi beszéd, Jézus első nagy beszéde Máté evangéliumában. Az elején kemény szavakat hallunk: csak az lesz méltó a mennyek országára, „aki teljesíti mennyei Atyám akaratát”, és nem az, aki csak emlegeti az Úr nevét. Aranyszájú Szent János, kora keresztényeit feddve, amiért csak passzívan vettek részt a vasárnapi liturgián anélkül, hogy hatására bármiben is változtattak volna az életükön, ezt mondta: „Azt gondoljátok talán, hogy a vallási buzgalom csak abból áll, hogy rendszeresen eljöttök az isteni liturgia megünneplésére? Ez semmit sem számít, ha nem terem gyümölcsöt: ha semmit nem szüretelünk belőle, jobb, ha otthon maradunk!” Majd ezt a hasonlatot fűzte hozzá: „Az egyház olyan, mint egy kelmefestő műhely: ha mindig anélkül távoztok onnan, hogy legalább egy új színárnyalatot kaptatok volna, mire jó, ha állandóan idejártok?” Az evangélium több helyen is tisztázza, hogy mit jelent beteljesíteni az Atya akaratát. Egyszer Jézus így fogalmazza meg: „Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6,39) Az Atya akarata mindannyiunk üdvössége. Jézus ezért jött. A mi hivatásunk pedig az, hogy vele együtt váltsuk valóra ezt az álmot. A tanítványok számára ez azt jelenti, hogy tettekre kell váltaniuk, ami az evangéliumban áll, vagyis ahogy maga Jézus mondja: „aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát”, ellenben „aki nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette”. A példázat folytatódik: szakadt az eső, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a két háznak; ezek az élet viharai, amelyeket mindannyian átélünk. Egy szó, mint száz, az első, sziklára épített ház kitartott; a második, amelyet homokra építettek, összedőlt. Két hatásos képet alkalmaz Jézus, az evangélium hallgatóit a házépítőkhöz hasonlítja. Ezt a tanítást azért kaptuk, hogy az életünket szilárd, tartós alapra építhessük. A tanítványnak tehát mindennap táplálkoznia kell ezekből a szavakból, hogy az életét ne saját magára, a saját önhittségére vagy a saját meggyőződésére alapozza (mert az olyan, mint a homok, nem tartós, folyton változó), hanem az evangélium szavára. Ez maga Isten szava, tehát ugyanazzal a hatalommal lép föl, mint az Atya. Jézus tehát hatalommal tanít, nem úgy, mint az írástudók. A Mennyei Atya hatalmával.

Imádság az egyházért