Mt
6,24–34. Ne aggódjatok a holnap miatt
24Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat megveti.
25Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? 26Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?27Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? 28És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak;29mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? 31Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ 32Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.34Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
„Nem szolgálhattok az
Istennek is, a Mammonnak is” – mondja Jézus tanítványainak. Ez a figyelmeztetés
mindenkinek szól. Jézus megszemélyesíti a gazdagságot (a „mamonasz” az arámi,
gazdagságot jelentő „mamona” görögösen átírt alakja). A gazdagság valóban úgy
viselkedik, mint egy kényúr, akinek hatalma elől nincs menekvés. Igazi
diktátor, bár arca, és természetesen lelke sincs. Korlátlan zsarnok, aki
elveszi a lelkét annak, aki aláveti magát neki. Ő áll az emberek életét ma is
megkeserítő konfliktusok, rendellenességek, gyűlölködés és háborúk hátterében.
De Isten a szeretet, aki szabad választ vár az emberektől. Jézus pontosan
tudja, hogy ha Istenhez kötődünk, mindenki, még a legszegényebbek is növekedni
fognak szeretetben, igazságban és a szabadságért, illetve a haladásért való
küzdelemben. Ezért nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a gazdagságnak, az evangéliumnak
és a pénznek. A szív nem viseli el a megosztottságot. Az Úr ugyanolyan
kizárólagos szeretetet vár el tanítványaitól, ahogyan ő szereti őket. A mi
Istenünk féltékeny, de nem önmagáért; minket félt, nem akarja elfogadni, hogy a
gonosz elemésszen minket. Ezért, ahogy alászállott, hogy Izrael népét
kiszabadítsa a fáraó rabságából, úgy még nagyobb szeretettel küldte el Fiát,
hogy megszabadítson bennünket a bűntől és a haláltól. Istenre bízni magunkat
azzal jár, hogy megszabadulunk a dolgok fogságából, tudva, hogy ő nem enged
bármiben is hiányt szenvednünk. Az aggodalmaskodás, „hogy mit esztek vagy mit
isztok,… testetek miatt, hogy mibe öltöztök”, gyakran beszivárog az életünkbe,
és rabul ejt bennünket. A munkával, a méltányos és megérdemelt fizetéssel
kapcsolatos jogos igény gyakran csap át saját magunkért, vagy szeretteinkért
való szorongásba. Isten nem semmittevésre hív bennünket. „Aki nem dolgozik, ne
is egyék” – írja Pál apostol. De teljes mértékben meg kell bíznunk az
Úristenben, aki ismeri az életünket, és jót akar nekünk. Az Úr igazi Atya, aki
gondját viseli gyermekeinek, és gondoskodik szükségleteikről. Ha ennek ellenére
mégis sokan élelem és ruha nélkül maradnak, az annak köszönhető, hogy vannak,
akik nem Isten országát és az ő igazságát keresik, hanem a saját hasznukat.
Jézus azt mondja: a tanítványok igazi feladata, hogy keressék Isten országát,
vagyis adják tovább az evangéliumot, építsék a közösséget, és szolgálják a
szegényeket. Azt a tanítványt, aki ezt az „igazságot”, Isten országának igazságát
keresi, az Úr megtartja és megoltalmazza egész életében.
Előesti
imádság
