Mk
12,28–34. A főparancs
28Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs közül?« 29Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat. (MTörv 6,4-5) 31A második pedig ez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.« (Lev 19,18) 32Az írástudó ekkor azt mondta neki: »Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; 33és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.« 34Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: »Nem vagy messze az Isten országától.« Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.
Egy írástudó, a törvény
alapos ismerője, odalép Jézushoz és megkérdezi: „melyik az első a parancsok
közül?”. Az írástudó őszinte szívű, nem azért közelít a mesterhez, mert próbára
akarja tenni, hanem mert meg akarja érteni végső tanítását. Jól teszi, mert
senki sem lehet saját maga tanítója. Mindannyiunknak tanításra van szükségünk,
éppen ezért kérjük folyamatosan az Úrtól, hogy nyissa meg elménket a Szentírás
megértésére. Az írástudó tehát azt kérdezi, hogy melyik az első parancsolat.
Jézus úgy válaszol, hogy az „első parancs” értelmében Istent, míg a „második
parancs” szerint felebarátainkat kell szeretnünk. Két parancsról szól ugyan
Jézus, de valójában ezek elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolódnak. Sőt,
tulajdonképpen egyek, egyetlen szeretetről van szó. János apostol valamivel
később így ír erről: „aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az
Istent sem, akit nem lát”. (1Jn 4,20) Pál pedig úgy véli, hogy a felebaráti
szeretet a törvény teljessége: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak
kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is
megtartja.” (Róm 13,8.) Jézus maga az „első” parancs megtartásának
legmagasztosabb példája. Mindenekfelett szerette Istent, a saját életénél is
jobban, és ugyanúgy mindenekfelett szerette az embereket, a saját életénél is
jobban. Az írástudó elégedett volt a válasszal, Jézus pedig azt mondta neki,
hogy nem jár messze az Isten országától. Nekünk Jézus sokkal többet adott, mint
annak az írástudónak, és sokszor mégsem vagyunk elégedettek, és megkeményítjük
szívünket. Legalább annyit tanuljunk meg az írástudótól, hogy merjünk kérdezni
és legyünk készek elfogadni Jézus tanítását.
Imádság
az egyházért
