Mk
12,18–27. A holtak feltámadása
18Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:19»Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6; Ter 38,8) 20Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. 21Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. 22Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.« 24Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! 25Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Jézus utolsó párbeszédét a
templomban a szadduceusok kezdeményezik, akik a feltámadásról kérdeznek. Köztudott,
hogy ezek az izraeliták nem hittek a halál utáni feltámadásban. A rabbinikus
hagyomány módszerét alkalmazva egy elméleti okfejtést adnak elő, amelyhez
felhasználják a mózesi előírásokban foglaltakat is, s mindezzel arra kívánnak
rámutatni, hogy abszurd feltételezés a feltámadás. Meg kell jegyezni, hogy a
feltámadásban való hit viszonylag későn jelent meg a hebraizmus történetében,
és a szadduceusok nem is fogadták el. Majd a kereszténység lesz az, ami főképp
Jézusnak a feltámadása révén fogja igazán vallani a holtak feltámadásának
misztériumát. Habár a szadduceusok ebbe az irányba szeretnék terelni, Jézus nem
az elméleti észszerűségre alapozva válaszol, hanem a Szentírásra és Isten
hatalmára helyezi a hangsúlyt. Egyértelműen kijelenti, hogy a halottak
feltámadnak. Mindenekelőtt emlékeztet Isten szavára, amely az égő
csipkebokorból szólt Mózeshez, amikor azt mondta neki, hogy Ő az élők és holtak
Istene. Isten nem csupán az élők, hanem a holtak Ura is. Ezzel azt kívánja
kifejezni, hogy hatalma kiterjed fiaira azok életében és holtában is: „Tehát
nem a halottak
Istene, hanem az élőké.” És e szavakkal Jézus széles távlatot nyit, a halál
utáni életre világít rá: a hívők, megszabadulva a test kötelékéből, úgy fognak
élni „mint az angyalok”, vagyis a Szentlélek hatja majd át őket. De a teljes és
szabad élet már itt a földön is megkezdődhet, ha szívünkbe véssük az Ő
tanítását. Jézus ezt többször is elmondja, kezdve a kafarnaumi zsinagógában
elmondott híres beszéddel: „Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint
az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké
él.” (Jn 6,58)
Imádság
a szentekkel
