Mt
5,33–37. Ne esküdjél
33Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!’ (Lev 19,12) 34Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, 35se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. (Iz 66,1;Zsolt 48,3) 36A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
Ez a második alkalom, hogy
Jézus hosszabb gondolatsorral indít: „Hallottátok ezt a régieknek szóló
parancsot” – így kezdi a valódi igazságosságot bemutató példabeszédek második
sorozatát. Két ószövetségi szabályt idéz. Az első az Isten előtt tett nyilatkozat,
amellyel valamely kijelentés igazságának bizonyítására hívják tanúul. A szabály
így szólt: „Ne esküdjetek hamisan!” (Lev 19, 12). Amikor az ember Istenhez
fordul, és tanúnak hívja, teljesen igazmondónak és őszintének kell lennie,
különben igaztalanul cselekszik. A másik szabály is az emberek Istenhez való
viszonyára vonatkozik, de más szempontból közelít. Amikor valaki ígéretet tesz,
meg is kell tartania. Jézus nem megtagadja, hanem elmélyíti ezt a két törvényt.
Vagyis nem elég kerülni a rosszat. A tanítványnak mélyebb, személyesebb,
bensőségesebb kapcsolatban kell lennie Istennel, már csak azért is, mert
pusztán azzal, hogy farizeusok módjára, lelkiismeretesen betartja a
szabályokat, még megsértheti szentségét. Jézus ezért határozottan kijelenti:
„Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek”, hiszen már a tény, hogy
farizeus módra esküszünk, eltörli az Istennek járó tiszteletet, ami a
szívünket, nem pedig a szabályok rideg, szívtelen betartását kéri. Jézus nem
ítéli el az eskütételt, de kijelenti, hogy nem szabad esküdni, ha a
bizalmatlanság az oka. Inkább helyre kell állítani az emberek közötti bizalmat.
Manapság sajnos a saját „én” túlzott előretörése és a mások iránt
bizalmatlanságot szülő önszeretet miatt sokszor elsorvad a kölcsönös bizalom.
Jézus némi humorral még arra is figyelmeztet, hogy nem éri meg a saját fejünkre
esküdni, mert egyetlen hajszálunkat sem tudjuk fehérré vagy feketévé tenni.
Másrészt Jézus hangsúlyozza, hogy az Úr az ember teremtésekor megadta neki a
beszéd méltóságát. Jézus ezért mondja nekik: „Így beszéljetek inkább: az igen
igen, a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” Szavainknak súlya van,
nem lehetnek tehát üresek vagy kétértelműek. Általuk nyilvánul meg a szív Isten
előtt is. A gonosz azonban megpróbálja kiterjeszteni a hatalmát, megrontva
szavainkat. Jézus tanítványának meg kell tanulnia igent mondani az
evangéliumból fakadó életre, de ugyanakkor határozott nemet kell tudnia mondani
mindarra, ami rosszra vezet minket és másokat. Fontos, hogy tudjunk nemet mondani,
azaz fegyelmezni szívünket. Igent mondani az Úr hívására, de nemet mondani a
kísértésekre és csábításokra, amelyek csupán látszólag lennének javunkra.
Előesti
imádság
