Szent
Romuáld (950–1027) remetének, a kamalduli rend alapítójának emlékezete.
Mt
5,43–48. Szeressétek ellenségeiteket!
43Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ (Lev 19,18) 44Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, 45hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. 46Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Folytatódik az ellentéteken
alapuló beszéd. Jézus, miután emlékeztette tanítványait koruk elterjedt
szokására: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet” – evangéliumában
ezt tanácsolja: „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és
imádkozzatok üldözőitekért!” Jézus az első parancsolatot, a szeretetet ajánlja
a tanítványok és az egyház élete középpontjául. Az evangélium e rövid szakasza
jól mutatja, mi az igazi életbölcsesség. Bizonyosan nem az, ha hagyjuk, hogy a
gyűlölet és a bosszúállás vezessen. Sajnos ezek az érzések és reakciók mindig,
minden emberben jelen vannak, erejük sosem csökken. Sajnos természetesnek
tűnnek. Könnyű azt gondolni: hiszen normális dolog védekezni azzal szemben, aki
ártani akar nekünk. Jól tudja, hogy a gonoszt nem lehet magunkhoz édesgetve
saját térfelén legyőzni. Gyökerestül ki kell irtani. Ezért paradox, de
egyértelmű módon még azt is kéri tanítványaitól, hogy szeressék ellenségeiket.
Ez a kijelentés felháborítja az érvényben lévő közvélekedést. És valóban
felkavaró. Feltehetjük a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e? Nem csak egy
szokásos, elvont, megvalósíthatatlan utópiáról van szó? De ezt az útmutatást
maga Jézus váltotta tettekre először, amikor a kereszt magasából imádkozott
saját hóhéraiért. És Istvántól kezdve mennyi, de mennyi vértanú élt ugyanezzel
a lelkülettel! Persze ez a szeretet nem az emberektől származik. Sosem fakad
természetes módon a szívünkből: odafentről érkezik, Istentől, ő kelti föl
napját jókra is, gonoszakra is egyaránt. Az Úr ingyen osztja szeretetét,
anélkül, hogy megérdemelnénk. Egyértelmű, hogy a tanítványok ennek a
szeretetnek a távlatában kell, hogy éljenek. Ellenkező esetben: „Ha csupán
azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok?” Íztelen
sóvá és ragyogását vesztett fénnyé válunk. Jézus tántoríthatatlanul kitart az
általa javasolt eszmény mellett. Hozzáteszi: „Legyetek hát tökéletesek, amint
mennyei Atyátok tökéletes!” Ha befogadjuk szeretetét, jó úton járunk az isteni
tökéletesség felé. Egy olyan időszakban, amelyet a szembenállás és az
ellenségkeresés logikája ural, az ellenségeink szeretetére való buzdítás
felháborítónak tűnhet. Pedig valójában felszabadító érzés. Jézus jól tudja,
hogy milyen könnyen üti föl fejét az emberek közti ellenségeskedés. De azért,
hogy megszakítsa ezt az ördögi láncolatot, arra buzdít, amit korábban ki se
mertek ejteni: „Szeressétek ellenségeiteket!” Csak így győzhet valóban a
szeretet. Az evangélium nem tagadja az élet bonyolultságát. Legfeljebb azt
tagadja, hogy az összeütközés logikája lenne az egyetlen, ami szabályozza a
kapcsolatokat, és főleg azt tagadja, hogy az ellenségeskedés elkerülhetetlen.
Azért is, mert aki ma az ellenségünk, később még a barátunkká válhat.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
