Szent Lőrinc diakónus és vértanú ünnepe
(†258), aki a szegényekben látta az egyház igazi kincsét. Emlékezzünk meg
mindazokról, akik a szegényeket szolgálják az evangélium nevében.
Mt 16,24–28. Jézus programja követői számára
24Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. 25Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 27Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint. (Zsolt 62,13) 28Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.«
Jézus
világossá akarja tenni a tanítványok előtt, hogy mit jelent őt követni: „Aki
követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.”. Keménynek tűnő
szavak, de Jézus maga volt az, aki elsőként életre váltotta őket. És ezt
ajánlja most a tanítványoknak is. Nem kell mást tenniük, mint követni a
Mestert, aki őelőttük felvette a keresztjét – nem a magáét, hanem mindenkiét,
és ez itt a különbség –, mert így nyerhetik el az üdvösséget. Jézus nem engedi,
hogy bizonytalanságaink foglyai legyünk, hanem arra kér, úgy győzzük le ezeket,
hogy közben őrá bízzuk magunkat. Jézus ajánlata ellentétben áll egy énközpontú
gondolkodásmóddal. Valójában mély bölcsességet fejez ki, amit a rákövetkező mondatból
tesznek világossá: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem
elveszíti, az megtalálja.” Azt gondoljuk, hogy úgy menthetjük meg életünket,
hogy megtartjuk magunknak, hogy viszonzást várunk érte, vagy hogy elismerést és
dicsőséget hajhászunk. Jézus arra tanít, hogy ha energiánkat, időnket, erőnket
arra használjuk fel, hogy saját magunkat megmentsük, vagy ahogy ma mondják,
megvalósítsuk saját magunkat, valójában elveszünk, életünk megkeseredik és
gyakran tönkremegy. Csak ha az Úrért élünk, csak ha mások szeretetére tesszük
fel az életünket, és ebből a szeretetből senkit sem rekesztünk ki, pontosan
úgy, ahogyan Jézus is tette, akkor ízlelhetjük meg az élet örömét. Mit ér
megnyerni az egész világot, ha nem szeretnek bennünket, és mi magunk sem
vagyunk képesek szeretni? Így magyarázza Pál apostol is a szeretethimnuszban:
szeretet nélkül – ahogy mondja – lehetetlen bármit is tenni, legyen az
bármilyen figyelemreméltó vagy nagylelkű. Csak a szeretet nem ér véget, és csak
az Úr üdvözíthet bennünket, mert csak ő taníthat meg rá, mi a szeretet. Ahogy a
szeretet, úgy az örök élet sem megvehető; egyedül az Úrtól nyerhetjük el, aki a
kellő időben „megfizet mindenkinek a tettei szerint”. Jézus igen közeli
visszatérésről beszél. A keresztény ember az örökös éber várakozásban él, hogy
felismerje Jézus és országa jelenlétének megannyi jelét, amelyet közöttünk visz
végbe.
A Szent Kereszt imádsága
