Mt 15,21–28. A kánaáni asszony leányának
meggyógyítása
21Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. 22És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.«23Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!« 24Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.« 25Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!« 26Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« 27De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.« 28Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!« 24Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.« 25Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!« 26Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« 27De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.« 28Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus
„visszavonult” Galilea tartományból Tírusz és Szidón vidékére (a mai Libanon
területe) – írja Máté. Ősi, föníciai kereskedővárosok ezek a tengerparton,
gazdagok és virágzók, ugyanakkor önzés és igazságtalanság jellemzi őket,
elsősorban a szegényekkel szemben. És egyszer csak feltűnik egy kánaáni asszony.
Egy pogány nő. Bizonyosan jókat hallott Jézusról, és nem akarja elszalasztani a
lehetőséget, hogy segítséget kérjen a leányának, akit „gyötör a gonosz lélek”.
Jézus hűvös magatartása ellenére sem hagy fel a segítségkéréssel. Kitartása
hatására a tanítványok megpróbálnak közbenjárni az érdekében. Ők azt szeretnék,
hogy Jézus engedjen neki: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk” –
tanácsolják neki. Jézus azonban azt feleli, hogy küldetése Izraelnek szól. Az
asszony nem nyugszik bele, és újra kéri őt lényegre törő, súlyos szavakkal,
melyek lánya helyzetének nehézségét sejtetik: „Uram, segíts rajtam!”. Jézus
pedig tőle sosem hallott keménységgel válaszol: „Nem helyes elvenni a
gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” A „kutyák” elnevezés a judaizmus
szövegeiből került a biblikus hagyományba, és az ellenségekre, a bűnösökre, a
pogány bálványimádókra vonatkozott. Az asszony azonban Jézus által használt
kifejezéssel fordul az Úrhoz: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a
maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” A kutyák, vagyis a kívül maradtak
megelégszenek a maradékkal, amit vetnek nekik. A pogány asszony merészel
ellenállni Jézusnak, bizonyos értelemben harcba száll ellene. Fogalmazhatunk
úgy is, hogy a prófétába vetett bizodalma nagyobb a próféta ellenállásánál.
Ezért Jézus végül válaszol neki, az evangéliumokban szokatlan kifejezéssel:
„nagy hit” az övé, szemben a „kicsiny hittel”. Ehhez fogható hitnek még Isten
sem tud ellenállni.
Imádság
a szentekkel
