Mt 14,22–36. Jézus a vízen jár, és Péter is vele tart
22Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. 23Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
24A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. 25Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. 26Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek. 27Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« 28Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.« 29Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. 30Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!« 31Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?« 32Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. 33Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«
24A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. 25Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. 26Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek. 27Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« 28Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.« 29Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. 30Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!« 31Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?« 32Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. 33Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«
Gyógyítások Genezáret földjén
34Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. 35Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget, 36és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
A kenyér- és halszaporítás után
Jézus arra kéri tanítványait, hogy szálljanak hajóra, és menjenek előre a túlsó
partra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Végül, miután mindannyian (a tömeg és a
tanítványok is) eltávolodtak, Jézus egymagában felmegy a hegyre imádkozni.
Miközben a bárka átkelt a tavon, vihar támadt. Az evangélista mintha azt
sugallná, hogy Jézus nélkül könnyen támad fel a szél és tör ki vihar. Az
éjszakák pedig mindig tele vannak félelemmel. Eljön azonban a hajnal. Miközben
a nap fölkel, Jézus közeledik tanítványai felé a vízen járva. A félelem
megzavarja a tanítványok gondolatait és látását, azt hiszik, hogy kísértet.
Jézus azonban egyenesen feléjük fordul, és így szól: „Bátorság! Én vagyok, ne
féljetek!” A kétkedő Péter arra kéri Jézust, parancsolja meg neki, hogy menjen
hozzá a vízen. Jézus pedig meghallgatja a kérését: „Gyere!” – mondja. Péter
felismeri azt a hangot, amelyet első találkozásukkor hallott ugyanennek a tónak
a partján, ismét azonnal otthagyja a bárkát és a hálókat, és elindul Jézus
felé. Ő is jár a vízen. Az azonnali, bizalommal teli válasz az Úr hívására
mindig csodát tesz. A szél azonban fölerősödik, és Péter félni kezd, mint
ahogyan mi is megijedünk, ha súlyos és kíméletlen ellenségességbe ütközünk. És
íme, Péter süllyedni kezd. Ekkor azonban kétségbeesésében így könyörög: „Uram
ments meg!” Jézus pedig azonnal megragadja a kezét, és Péter megmenekül. Közben
azért emlékezteti őt kicsinyhitűségére: „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért
kételkedtél?” Péter elindult a vízen, ám a félelem lehúzza. „Miért kételkedtél?” – kérdezi szelíden
Jézus. Nem a bátorság segít, hanem ha rábízzuk magunkat arra, aki soha nem hagy
el minket, és aki a veszélyből is kiragad. Az Úr tehát mindig fogja a kezünket,
és velünk együtt beszáll a bárkába, hogy folytathassuk utunkat az élet
tengerén. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ne szakadjunk el az Úrtól, és
mindig kövessük a hangját.
Imádság
Máriával, Urunk édesanyjával
