Augusztus 22., szerda

Boldogságos Szűz Mária királynő. A muzulmánoknál az áldozat ünnepe (Aid al-Adha).

Lk 1, 39–47

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával

39Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. 45És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
46Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
47és szívem ujjong megváltó Istenemben, (Hab 3,18)

A liturgikus naptár ma a Boldogságos Szűz Mária királynőről emlékezik meg. Mondhatni, ez az ünnep bizonyos szempontból az augusztus 15-én ünnepelt mennybevétel ünnepét egészíti ki. Tulajdonképpen a Jézus édesanyját övező misztériumról van szó. A II. vatikáni zsinat ugyanis kimondta: „A szeplőtelen szűz… földi életének végén testében és lelkében fölvétetett az égi dicsőségre. Az Úr a mindenség királynőjévé tette őt, hogy Fiához hasonlatossá váljék, aki Úr az uralkodók fölött, aki legyőzte a bűnt és a halált.” Ez a nagyszerű misztérium megnyitja számunkra a jövőt, ami felé mindannyian tartunk, és olyan Édesanyát ad nekünk, aki Isten végtelen irgalmasságának jeleként mindig a szemünk előtt áll. Az Erzsébetnél tett látogatásról szóló evangéliumi rész megmutatja nekünk, hogy Mária milyen készségesen válaszolt az Úrnak. Gyakorolta az irgalmasságot, amit elsőként ő fogadott be. Lukács azt írja, hogy Mária rögtön elindult meglátogatni Erzsébetet, miután megtudta az angyaltól, hogy rokona gyermeket vár. „Sietett” – jegyzi meg az evangélista. Az evangélium mindig sietségre ösztökél, biztat, hogy lépjünk ki megrögzött szokásaink, aggodalmaink, gondolataink közül. Minden bizonnyal Mária gondolatai is egymást kergették azokban a percekben, amikor az Isten Szava fenekestül felforgatta az életét! Az evangélium arra biztat, hogy lépjünk ki önmagunkból, és menjünk oda ahhoz, aki szenved, vagy akinek szüksége van rá, hogy mellette legyünk, ahogyan az idős Erzsébetnek is, aki nehéz anyaság előtt állt. A keresztény megy, keresi a másikat, aki szükséget szenved. Így aztán egymást segítik abban az oly fontos változásban, ami Istennek kegyelmével a remény valóra válását jelenti. A kegyelmet pedig nem lehet egyedül megélni, meg kell osztani. Két asszonyt látunk itt, akik magukkal hordozzák a beteljesülés kezdetének várakozását. Képesek azt látni, még akkor is, ha az a méhükben rejtve van jelen. Amikor Erzsébet meglátta a házához közeledő ifjú Máriát, egész testét lelkét átjárta az öröm. Így örvendeznek a gyengék és a szegények is, amikor meglátogatják őket az Úr „szolgái” és „szolgálói”, csupa olyan ember, „ki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”. Isten Szava új szövetséget hoz létre a földön, eladdig szokatlan szövetséget az evangélium követői és a szegények között.

Imádság az Úr anyjával, Máriával