Mt
13,54–58. Názáreti látogatás
54Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? 55Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? 56Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?« 57És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.« 58Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Jézus visszatér
Názáretbe, „hazájába”, az „övéi” közé. Názáret lakói jól ismerték Jézust: a
szemük előtt nőtt fel, a játszótársai voltak, együtt jártak a zsinagógába.
Hozzájuk tér vissza. Nem úgy mutatkozik, mintha más ember lenne, nem viselkedik
másként: ő most is ugyanaz, bölcsességét azonban nem tudják megérteni, és
megbotránkoznak rajta. Názáret lakóinak reakciója, amelyet a félelem, a
megszokás, a konformizmus, a felszínesség szül, mélységesen szomorú. Azt fejezi
ki, hogy mindenki az, aminek látszik; senki sem tud igazán megváltozni; álmodni
hasztalan, úgyis örökre ugyanaz marad az ember. Néhány részletben, külsőségekben
talán változhatunk, de maga az ember mindörökké ugyanaz marad. Ebből következik
az, hogy soha semmit nem tehetünk, és nem is éri meg próbálkozni. Ez e világ
rezignált és realista bölcsessége: azt hisszük, mindent tudunk, ám nem ismerjük
a szeretetet, a szívet, az életet. Értesülünk mindenről, ami a világban
történik, élőben látjuk a híreket, de a szívünk értetlen és alig tudunk
szeretni, és végül minden egyformának tűnik, hozzászürkül ahhoz a kevéshez,
amit már ismerünk. Jézust igazán a szegények, a bűnösök ismerik, azok, akik
bíznak benne, akiknek arra van szükségük, hogy szeressék őket, akik nem
bizalmatlanok az igazsággal szemben, akik nem hiszik magukról, hogy igazak.
Csak a „kicsinyek” értik meg, ki is Jézus – és mindannyian meghívást kaptunk arra,
hogy kicsinyek legyünk. Mégis hányszor vagyunk mi is olyanok, mint Názáret
lakói! A mi szívünk mindig ugyanaz, nem pedig Jézus! Az Úr nem ismerhető meg
egyszer és mindenkorra! Ha szívünkkel hallgatjuk őt, különböző
életszakaszainkban szeretetének újabb és újabb misztériuma tárul majd fel
előttünk.
A
Szent Kereszt imádsága
