Augusztus 23., csütörtök

Zakeusra emlékezünk, aki felmászott a fára, hogy láthassa az Urat, és szívének megtérése ajándék volt a számára.

Mt 22,1–14. A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

Imádság az egyházért

1Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: 2»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. 4Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ 5De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, 6a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.8Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ 10A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. 12Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. 13Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ 14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«

Az Úr továbbra is példabeszédekkel tanít. Egy királyról beszél, aki fiának esküvői lakomát szervez. Az Úr üdvösségre vonatkozó meghívása ez, amelyet minden néphez és minden emberhez folyamatosan intéz. Sajnos ma is sokan visszautasítják a meghívást. De a király nem adja fel, folyamatosan kopogtat szívünk ajtaján, annyira vágyik arra, hogy üdvözöljünk. Újabb szolgákat küld tehát, vagyis az evangélium tanítását folyamatosan hirdetik nekünk. De ott van visszautasítás a király meghívására. A felháborodott király sereget küld szolgái gyilkosai ellen, és vagyonuk megsemmisítésére is parancsot ad. A saját javainkkal való kizárólagos törődés versennyé válik, amely gyakran olyan kegyetlenné fajul, hogy egymás kölcsönös elpusztításához vezet. A király nem adja meg magát és újra elküldi szolgáit, hogy hívjanak meg a menyegzői lakomára mindenkit, akivel csak találkoznak. Ez az evangéliumi meghívás egyetemessége: minden ember és minden nép meghívást kap az üdvösség befogadására. És ezúttal a meghívás meghallgatásra talál, és a terem megtelik vacsoravendégekkel. Az evangélium megjegyzi, hogy jók és rosszak egyaránt helyet kaptak. Úgy tűnik, hogy Istent nem érdekli, milyenek vagyunk, ő csak azt akarja, hogy ott legyünk. A teremben ott van mindenki. Az evangélium más helyeivel szólva azt mondhatnánk, hogy a szegények és a bűnösök, az utcanők és a vámosok megelőzik az igazakat. Mindenesetre bárki is érkezik, fogadtatásra lel. Első látásra a teremben nem lehet megkülönböztetni, hogy ki a szent és ki a bűnös, ki a tiszta és ki a tisztátalan. És a király, aki a szívekben olvas, látja, hogy „menyegzőre vagyunk-e öltözve” vagy sem, azaz viseljük-e az irgalmasság ruháját. Olyan ruha ez, amelyet mindannyiunknak viselnünk kell, emlékezvén arra, hogy az irgalom a bűnök jelentős számát elfedi. A szeretet és az irgalmasság hiánya teszi az életet már idejekorán pokollá. Ezzel ellentétben a szeretet és az irgalmasság meg tudja nyitni a mennyek kapuit már a földi élettől kezdve.

Imádság az Egyházért