Mt 24, 42–51. Legyetek hát készen!
42Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. 43Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. 44Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
Példabeszéd a hűséges és a gonosz szolgáról
45Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? 46Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. 47Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. 48De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: ‘Késik jönni az én uram’, 49és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: 50megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. 51Elkergeti őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
Jézus
azt mondja, nem ismerjük sem a napot, sem az órát, "az utolsó napot".
Ezért arra kér minket, hogy legyünk éberek. Magyarázatképpen Jézus a „hű és
okos szolga” hasonlatát használja, és azt mondja, hogy minden tanítvány
küldetést kap, amelyet teljesítenie kell. De nem önmagunkat vagy a saját
kiteljesedésünket kell szolgálnunk, hanem a közösség növekedéséért kell
fáradoznunk. Jó, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy az Úr nem egyenként üdvözít
bennünket, hanem családban, népenként egybegyűjtve. Jézus ugyanis arról beszél,
hogy oda kell figyelni a szolgákra, és gondoskodni is kell a jólétükről. Ezért
az evangéliumi virrasztás nem értelmetlen várakozás, és nem is csak az önmagunkra
fordított figyelem. Az éberség, amelyről Jézus beszél, az Úrtól kapott
hivatáshoz való figyelmes és tevékeny hűség, amivel az egész házat őriznünk
kell. El kell kerülnünk a gazda magabiztos viselkedését és a felelősséget
vállalni nem akarók lustaságát is. Minden hívő – függetlenül attól, hogy mi a
feladata – másoknak is őrzője. Ez a tanítványi lét igazi boldogsága és valódi
célja, ahogyan Jézus is mondja: „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen
munkában találja!”. Ez az evangéliumi tanítás megőriz bennünket attól a vallási
individualizmustól, ami immár sok hívő gondolkodásába beszivárgott, és
elhalványítja az evangélium lényegét, valamint a közösséget is gyengíti. Az
individualista kereszténység veszekedést, meg nem értést, hatalmaskodást és irigykedést
szül, s szomorúságra és elégedetlenségre ítéljük általa önmagunkat – ahogyan az
evangélium is írja. Boldogok vagyunk, ha megnyitjuk szívünket az éberség előtt,
ami mindannyiunkat befogad, mindenkiről gondoskodik és ahol mindannyian
védelemre találunk.
Imádság az egyházért
